Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 17 (200. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2186 BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Most már tényleg nem tudom, hogy Bernáth Ildikó támogatjae a negyven feletti korosztállyal kapcsolatos szolgáltatásbővítésre vonatkozó javaslatot vagy nem. Azt hiszem, szükséges külö nválasztani az elvi megközelítést, az általános diszkriminációtilalmat és a konkrét gyakorlati segítségnyújtást. A diszkriminációt tiltja természetesen az alkotmány, tiltja a munka törvénykönyve is, ettől függetlenül azt tapasztaljuk élőben, közelről a bőr ünkön, hogy mégis van. Következésképp születtek ezek a módosító javaslatok, hogy konkrétan, szolgáltatások formájában mennyivel tudunk többet javítani ezeknek az embereknek a helyzetén a foglalkoztatási törvény erejével. Az tehát a nyitott kérdés, hogy tám ogatást nyerneke ezek a negyven feletti korosztály megsegítésére irányuló módosító indítványok vagy nem. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Göndör István úr, az MSZP képviselője. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. A 23. számú indítványról szeretnék vitatkozni, még mindig erről a kedvezményezettségről. Elfogadom részben azt, amit Bernáth Ildikó mond, de ha egyszer a Munkaerőpiaci Alapból való juttatásról ez a tanács dönt, és ezt követően egy határozattal lehet ezt v isszakövetelni, akár a munkanélkülisegélyt vagy bármely más juttatást... - én azt nem vitatom, hogy a határozatot ennek a szervnek a vezetője fogja kiadni, csak azt akarom, hogy akik odaadták, akik döntöttek arról, hogy oda kell adni ezt juttatást, azok d öntsék el, hogy vane helye annak, hogy itt méltányosságot gyakoroljanak vagy sem; csak ennyit szeretnék. Ne az az egy ember dönthesse el valahol egy íróasztal mögött, zárt ajtók mögött, hogy valakinél elengedi a kamatokat, azt, amit a törvény előír, sőt n emcsak a kamatokat, hanem egyszerűen magát a támogatást. Én azt szeretném, hogy ez a nyilvánosság előtt történjen és átlátható legyen. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindössze egyetlen csatlakozó módosító javaslat érdekében kérem a tisztelt Ház megbocsátó figyelmét és türelmét. Már az általános vita szakaszában szó volt arról, hogy a törvényjavaslat lehetővé teszi a gyerm ekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, illetőleg terhességigyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban vagy ápolási díjban részesülők átképzésének támogatását is. A munkaügyi felmérések adatai sajnos arra utalnak, hogy a gyermek gondozása céljából hosszabb ideig fizetés nélküli szabadságon lévő, valamint a gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülő személyek 40 százaléka nem számít arra, hogy munkahelye visszaveszi. Kiszolgáltatottságuk mérséklése érdekében az új jogszabályok e lősegítik, hogy ezek a személyek a távollét időtartama alatt munkaerőpiaci képzésben vehessenek részt. Amellett, hogy azonosulok ezzel az újabb családpolitikai előrelépéssel, úgy érzem, hogy a 3. § (1) bekezdésének felsorolása nem teljes körű. Kimaradnak ebből a felsorolásból azok a sorkatonai szolgálatukat ellátó fiatalok, akik szintén távol vannak a munkahelyüktől, és egy részük nem is számít arra, hogy a szolgálati idő letelte után visszaveszik. Hasonlóan a gyermekgondozási segélyen és gyermekgondozási díjon lévő anyák helyzetéhez, a sorkatonai szolgálatukat teljesítő fiatalok is kizökkennek egy munkahelyi közösségből, azaz átmeneti gazdasági nehézség esetén velük kezdik a létszámleépítéseket. Jelentős hányaduk nem is számít arra, hogy szolgálati idejük letelte után tartósan is visszaveszi őket a korábbi munkahelyük. Sok behívott nem is tud elhelyezkedni a szolgálati ideje előtt. Az ősztől szigorodó sorozási feltételek bevezetésével párhuzamosan csökkenteni kellene azt az egzisztenciális veszélyt, ami
