Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 30 (199. szám) - A pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
1940 Köszönöm a szót, elnök ass zony. Engem is megdöbbent az, amit Tállai államtitkár úr itt előadott nekünk. Ugyanis hadd emlékeztessem arra, hogy négy héttel ezelőtt, vagy talán több mint egy hónappal ezelőtt a költségvetési bizottságban Wekler Ferenc képviselő úrnak ugyanerre a témára vonatkozó önálló indítványát - amely szintén a megoldást kereste, és nem vitatkozni akart - a kormánypárti képviselők azzal az indoklással szavazták le, hogy már készül a kormány javaslata. Sőt, a kormány képviselője elmondta, hogy egy bizonyos Tállai áll amtitkár úr vezeti azt a munkabizottságot, amely a kormány javaslatán serényen dolgozik. Sőt, még azt is hozzátehetem, hogy Mádi alelnök úr arra hivatkozva kérte Wekler képviselő urat, hogy ne kérjen a plenáris ülésen szavazást az ő javaslatáról, hogy azt mondta a Fideszfrakció, hogy amennyiben a kormány előáll a javaslatával, akkor az a jó, ha nem, akkor a Fideszfrakció is meg fogja szavazni Wekler képviselő úr önálló indítványának a napirendre tűzését. Ez volt a Fideszfrakció ígérete. Hol a kormány jav aslata, kedves államtitkár úr? Ön, aki két és fél éven keresztül rendszeresen szignálta azokat a módosító javaslatokat, amelyek valójában a kormány módosított álláspontját tartalmazták, amíg nem lett államtitkár, pontosan tudja, hogy mi ennek a technikája. (Keller László: Most már nincs, aki szignálja.) Hol van a kormány javaslata valamelyik fideszes képviselőtársuk aláírásával szignálva, ami hozza a megoldást? (Tállai András: Már megvan!) Ja, már készül? Csak azt jelzi az államtitkár úr, hogy már meg is va n, csak még nem adták ide nekünk? És akkor minket vádol azzal, hogy mi akarunk vitatkozni?! Szocialista részről két indítvány, szabad demokrata részről egy indítvány bent volt, a kormánytöbbség a keddi napon le is szavazta a napirendre vételét. Hát akkor m iről beszél az államtitkár úr? Ki akar itt megoldást, és ki akar csak vitatkozni? Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, a Mag yar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr! GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Ugyanebben a kérdésben szólnék hozzá. Tisztelt Államtitkár Úr! Önök valóban ígérnek a vállalkozásoknak. A problémát hitem szerint mind a két old alon értjük, tudjuk. Tehát kell hogy egy korlát legyen, nem lehet korlát nélkül, kell, hogy a tartalmát meghatározzuk. De valójában az van, államtitkár úr, hogy ha most mi felállnánk és nem szólunk többet ebben a törvényben, akkor az elnök asszony az által ános vitát bezárja, nincs módosító. Azt gondolom, és reggel mondtam, csak akkor egy kicsit cinikusnak tartottak, hogy újra lelépünk a jogkövető magatartás útjáról, és majd valamilyen kapcsolódó módosítóba ezt be lehet erőltetni, mert ha önálló indítványkén t - és most ki kell hogy mondjam, lehet, hogy csak píárfogás volt, amikor a miniszterelnök úr a kamaráknál ezt megígérte , tehát ha ezt a javaslatot önálló javaslatként nyújtaná be a kormány, akkor ebből jogszerűen már csak ősszel, szeptemberben lehet tör vény. Én pedig azt gondolom, és erről meg vagyok győződve, hogy ezt a problémát orvosolni kell, mert ez több ezer vállalkozót érint; visszamenőleges hatályú lesz nagy valószínűséggel. Ha az államtitkár, akiről tudom, hogy jártas a vállalati elszámolási gya korlatban, azt is tudnia kell, hogy pillanatnyilag milyen adminisztrációra vannak késztetve a vállalkozások, hogy megfeleljenek annak az adózási, nyilvántartási, elszámolási rendszernek, amit a törvény rájuk ró. Tisztelettel kérem ezért, hogy próbáljuk meg találni a módját, mert ha annak, amit a szocialista képviselőtársaimmal beadtunk, a héten megkezdtük volna a vitáját, jogszerűen június elejére be lehetett volna fejezni, és házszabályszerűen törvénnyé lehetett volna érlelni. Erre sajnos már nincs lehetősé g.
