Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 30 (199. szám) - A pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1915 Alkotmánybíróság 42/1995ös határozatában rögzítette: "A jogállamiság nem merül ki bizonyos szervezeti keretek létrehozásában, hanem magában foglalja a különböző szervek, így egyebek között az Országgyűlés hatékony működésének követelményét, a mely elképzelhetetlen a törvényszerkesztés és törvényelőkészítés egyfajta racionális rendje nélkül.". Azt mondja: "Nagymértékben nehezíti az egyes képviselők és képviselőcsoportok alapos felkészülését, ha a módosításokkal érintett szakterületek rendkívül szerteágazók és azokat esetenként semmiféle kimutatható logikai kötelék nem kapcsolja egybe." - ennél a törvényjavaslatnál kétségkívül fennáll ez a helyzet. Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott: "A nehézségek hatványozódnak, ha a szóban forgó törvény meg tárgyalására igen rövid idő áll rendelkezésre." Eleve rövid volt az idő, amit a benyújtott napirendi javaslat tartalmazott: az államtitkár úr frakciójának javaslatára ezt egyetlen napra rövidítették, amely eljárás nyilvánvalóan alkotmánysértő. Ennek alapjá n állapította meg '96ban az Alkotmánybíróság, hogy az ilyen csomagtörvény "a törvényalkotásban ritkán előforduló, kényszer szülte kivétel lehet csupán, nem pedig a törvényalkotás körében szélesebb körben alkalmazott modell." Kedden az egészségügyi törvény csomag ügyében, ma ennek a törvénycsomagnak az ügyében kellett hangsúlyoznunk, hogy ez az eljárás egyszerűen elfogadhatatlan, maga az eljárás is elégséges ahhoz, hogy a szabad demokraták elutasítsák ezt a javaslatot. Túl ezeken az alkotmányossági szemponto kon, az ilyenfajta csomagtörvény arra is alkalmatlan, hogy egy ellenzéki frakció az egyes törvényjavaslatokkal kapcsolatban mérlegelje, hogy mi az, amit el tud belőle fogadni, mi az, amit támogatni tud, és mi az, amit nem. (Tállai András közbeszól.) Így ös szefogva nyilván az egészre nemet kell mondanunk, hiszen önöknek eszükben sincs, hogy bármilyen törvényjavaslathoz megpróbálják megnyerni az ellenzék támogatását, hacsak nem kétharmados törvényjavaslatról van szó. Ennyit a formai arcátlanságról, tisztelt á llamtitkár úr, és most át kell térnem a tartalmi arcátlanságra. Azt gondolom, önmagában véve az is arcátlanság, hogy ez esetben is - nem csak ebben az esetben - az uniós csatlakozás követelményeire való hivatkozással nyújtanak be olyan törvényjavaslatokat, amelyek számos esetben noha tartalmaznak olyan részleteket, amelyeket indokolhat az uniós csatlakozás, ugyanakkor az egész szellemük ellentétes a nyugateurópai piacgazdaságok működésének szellemével. Ez a törvényjavaslat ugyanis, tisztelt fideszes képvis elők, tisztelt államtitkár úr, egyszerre vállalkozásellenes, piacellenes, önkormányzatellenes és Európaellenes. Egy ilyen törvényjavaslatot nyújtani be az uniós csatlakozásra való hivatkozással, bizony ez is az arcátlanság kategóriájába tartozik. A rövid idő miatt - hiszen egyegy törvényjavaslatra mintegy egy egész egyharmad perc jut a felszólaló képviselők számára - három blokkban kívánom az észrevételeinket röviden összefoglalni. Az első blokk az államháztartási törvény módosítására irányuló javaslatró l. Tisztelt Országgyűlés, nem tudom, ötödször, hatodszor vagy hetedszer módosítjae ez a kormánytöbbség az államháztartási törvényt, amelynek egy stabil törvénynek kellene lennie. Azok a módosítások, amelyek korábban történtek, kivétel nélkül a kormány ját ékterét bővítették, a kormány szabad kezét hagyták mozogni egy olyan területen, ahol a törvénynek az a funkciója, hogy a kormány kezét megkösse. Ez a törvényjavaslat folytatja ezt a sort, amit a magunk részéről nem tartunk elfogadhatónak. Itt van a 2., a 3 . és a 4. §ban a Kincstár kettébontása: az egyik részen az államháztartási hivatal, röviden: "áhaha", a másik részen a kincstár rt. Ez a bizonyos "áhaha" egyáltalán nem következik az uniós csatlakozásból; kétségkívül van olyan európai uniós ország, Franci aország, ahol van valami hasonló, az európai uniós országok más részében ilyesmi nincsen. Mi a funkciója ennek? Ennek a funkciója az, hogy a költségvetési intézmények körében is egy nagyfokú centralizációt hajtsanak végre: a Kincstárból, amely eddig egy el lenőrző, lebonyolító szerve volt a közpénzek elköltésének, az újonnan létrehozott "áhaha" egy engedélyező, utalványozó szervvé váljon, amely az egyes
