Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 29 (198. szám) - Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat á... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DEMETER ERVIN tárca nélküli miniszter:
1875 felderítő csoportfőnökségének és jogelődjei iratai 150 évig ne legyenek kutathatóak, mivel nyilvánosságra h ozataluk már semmilyen nemzetbiztonsági kockázattal nem jár. Dr. Horváth Balázs MDFes képviselőtársammal együtt egy ilyen tartalmú módosító javaslatot nyújtottunk be. Minden becslés szerint az összes titkosított anyagon belül a kellő indok nélkül titkosít ott vagy fekete filccel áthúzott sorok aránya legalább 90 százalék lehet, tehát a törvényjavaslat ilyen arányban védené azoknak a hálózati személyeknek az úgymond személyiségi jogait, akik már nem is élnek, vagy csak 1990 előtt voltak a szolgálatok tagjai. El tudnám tehát fogadni az 1990 előtt keletkezett iratok titkosítását, de legfeljebb csak 1015 százalék hányadban, a többi adat titkosítására nem látok semmilyen, úgymond nemzetbiztonsági indokot, hiszen az akkori hálózati személyek többsége vagy már nem is él, vagy már nem dolgozik a nemzetbiztonság területén. Azoknak a személyeknek a hosszú távú adatvédelmét is el tudom fogadni, akik 1990 előtt nem elnyomói, hanem nemzetpolitikai célokat szolgáltak. Annak viszont még a gondolatát is elutasítom, hogy egy diktatórikus állam szilárdsága érdekében engem erkölcstelenül lehallgatók, leveleimet feltépők, a lakásomba poloskákat elhelyezők hozzám képest olyan többletjogokkal rendelkezzenek, hogy ők mindent tudhatnak rólam, én meg semmit sem róluk. Elfogadhatatlan számomra azok állítólagos személyiségi jogait védeni, akik abból éltek, nem is rosszul, hogy lábbal tiporták mások személyiségi jogait. A törvényjavaslatban szereplő 150 éves titkosítás nem jelent automatikus nyilvánossá got, hiszen esetleg még évtizedekig ezután senki sem nyúl az ilyen iratokhoz. Például a bécsi levéltárban a titkosságot feloldó határidő után is csak több évtized múlva kerültek a történészek kezébe, mintegy két évtizede azok a jelentések, amelyekből kider ült, hogy - és nagyon szomorúan mondja ki az ember ezt a nevet - Martinovics Ignác fizetett besúgó volt. Sajnos, a bécsi hadilevéltár adataiból az is kiderült, hogy több, a maga korában ünnepelt '48as honvédtiszt a Bachkorszakban jelentéseket írt gyanúsn ak ítélt honvédtársairól. Egyszer úgyis eljön az igazság pillanata; de miért félünk szembesülni ezzel most? Egyébként egy interpellációs szöveget készítettem elő a hazai neveléstörténet egyik megalapítójának ügyében, aki jóval 150 esztendővel ezelőtt bizon y a bécsi rendőrség spliclije volt, és az elmúlt években derült ez ki, de tíz esztendővel ezelőtt egy pedagógiai főiskolát róla neveztek el. Azt hiszem, hogy igazán méltatlan, és 150 esztendő után is meg kell büntetni az olyat, aki aljas módon, kifejezette n anyagi szándékkal képes volt társait, barátait besúgni, följelenteni. A politikai rendőrség még 1989ben is 170 ezer embert tartott megfigyelés alatt. A korábbi évtizedekben megfigyelt százezrekről csak sejtéseink lehetnek, amíg mi magunk védelmezzük a m inket megfélemlítő szervezetek jelentéseit. Meggyőződésem, elemi tisztesség lenne ezeket nyilvánosságra hozni, különben tényleg joggal kérdezhetik meg tőlünk, hogy történte rendszerváltás. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megkösz önöm képviselő úr felszólalását. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy ki kíván még felszólalni. Megadom a szót Demeter Ervin miniszter úrnak. Öné a szó miniszter úr. DEMETER ERVIN tárca nélküli miniszter : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tiszte lt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az előző felszólalásomban igyekeztem arra rávilágítani, hogy mit és milyen különbözettétel illet meg, de talán ön előbb készült el a felszólalással, és ez bizonyára elkerülte a figyelmét. 1990ben két lehetőség állt előttünk az akkori titkosszolgálatok jövőjét, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok megalapítását mérlegelve. Az egyik az, hogy porig zúzzuk és nulláról építünk, a másik pedig, hogy megnézzük, hogy demokratikus keretek között mely tevékenységek hogyan folytathatók tovább.
