Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 12 (185. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
19 ELNÖK (dr. Áder János) : Az utolsó frakcióvezetői hozzászólás következik. Megadom a szót Balsai István frakcióvezető úrnak, Magyar Demokrata Fórum. DR. BALSAI ISTVÁN (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Köztár sasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igazat kell adni a miniszterelnök úrnak, igen nehéz, de azért szép tíz év áll mögöttünk, amelynek eredményei most kezdenek megmutatkozni, amint azt a miniszterelnök úr ált al ismertetett és még ismertetendő imponáló adatok is bizonyítják. (15.20) Mi, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja és a párt részéről örömmel nyugtázzuk azt, hogy a koalíciós kormány a magyar jövőt továbbra is a családokban, a családok helyzetének javításával látja megoldhatónak. Ezt az elképzelést vallotta magáénak az Antallkormány is, amikor 1990ben célul tűzte ki a szociális piacgazdaság megvalósítását. A lehetőség akkor ezt még nem engedte meg, és az idő is rövidnek bizonyult, ráadásul ez a fo lyamat, mint tudjuk, 1994ben elakadt, mivel az akkori kormány Bokros pénzügyminiszter segédlete mellett egészen másra helyezte a hangsúlyt. 1998ban mi a Fidesszel újra a családközpontú társadalom kiépítésére szövetkeztünk. A tények egyértelműen azt jelzi k, hogy azóta jelentősen javult a gyermeket nevelő családok helyzete. Ennek eredményeként - tudom, hogy közgazdaságilag nem igaz, amit mondok - családi adózás valósul meg, a miniszterelnök úr említette a százalékokat, amelynek az MDF megalakulása óta híve. A háromgyermekesek jövedelme majdnem 40 százalékkal növekedett. Nem is tudom, ki az, aki ennek nem örül. Természetesen nem vagyunk elégedettek a jövedelmi viszonyokkal, különös tekintettel a nyugdíjakra. Ezt is gyakran hangoztatjuk, de a gazdasági fejlődé s fokozatos javulása nyilván ezen a téren is eredményesebb lesz. A másik, amit szeretnék kiemelni, és amit a Magyar Demokrata Fórum óriási jelentőségűnek tart, hogy mára végre eljutottunk a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés programjának végrehajtásáh oz. Ugye még emlékeznek mindannyian Antall József miniszterelnök oly nagy értetlenséggel fogadott kijelentésére, miszerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánt lenni? Utóda gyorsan hozzátette, hogy ő csak 10 millió magyar miniszterelnöke akar l enni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Remélem, ma már mindenki előtt világos, hogy mit is jelentett ez, és hogy milyen nagy jelentőségű kijelentés volt ez, a határon túl élő magyarok létét is tagadó 40 évi nemzetromboló politika után. Az ellenzék által oly gya kran megkérdőjelezett Széchenyiterv máris érezhetően mozgásba hozta a vállalkozók fantáziáját. Reméljük, hogy a terv segítségével pótolhatjuk azt a gazdasági elmaradást is, amit a szociálliberális kormány által lemondott világkiállítás okozott az országna k. A Széchenyitervvel kapcsolatban két fontos dologra hívnám fel a figyelmet: az egyik az, hogy aktív tőkét von be a gazdaságba, vagyis a tervek szerint megháromszorozza azt az összeget, amely a költségvetésből adottként felhasználható; a másik pedig, hog y igenis az országrészek közötti egyenlőtlenségek kiegyenlítését célozza. Nagyon csodálkozom az ellenzéki felszólalók reagálásán, szeretném megkérdezni a tisztelt ellenzéki képviselőtársaimtól, a frakcióvezetőktől, hogy miért ingerli önöket az, ha csökken az infláció, és ráadásul egész Európában csak Magyarországon csökken az infláció. (Csurka István és Bauer Tamás: Nem csökken! - Taps a kormánypártok soraiból.) Talán csak nem baj ez? Jobban is csökkenhetne, most erre van lehetőség Európában egyedülálló mód on. Miért nem tudnak annak örülni, hogy a hitelminősítő intézetek immár a legerősebb kategóriába sorolják hazánkat (Balczó Zoltán: Meg belerokkanunk az adósságba! - Taps az MDF soraiból.) , és végre kezdünk kimászni az
