Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 28 (197. szám) - A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényjavaslat; a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a határőrizetről és a határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjava... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár:
1729 ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíváne még valaki szólni. (Senki nem jelentkezik.) Nem kíván senki sem szólni. (Bauer Tamás jelzésére:) Vagy mégis? (Bauer Tamás: Ügyrendi, de utána!) Utána, jó. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Kontrát Károly államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottak ra. DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr, néhány észrevételt most is szeretnék megtenni. Először is szeretném megköszönni a vitában felszólaló azon képviselők nyilatkozatait, akik a támogatásukról biztosították ezt a törvényjavaslatot, hiszen - ahogy azt Kovács képviselő úr is említette - ez az EUs csatlakozásunk folyamatában, a jogharmonizáció területén egy nagyon fontos lépés. Kérem a tisztelt Házat, hogy a szavazásnál ezt a törvényjavaslatot vagy ezeket a törvény javaslatokat támogassák. Ami a képviselő urak hozzászólásait illeti, Kelemen képviselő úr a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvényjavaslat vonatkozásában vetette fel, hogy összhangba kellene hozni a két törvényjavaslatot, illetőleg a migrációs csomagot a státustörvény - ahogy ő fogalmazott - rendelkezéseivel. Szeretném elmondani, hogy a benyújtott törvényjavaslat, mármint a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvényjavaslat rendelkezései szerint az érintett, határon túli magyarok számá ra az általános beutazási és tartózkodási feltételek teljesítése mellett a törvényjavaslat biztosítja a Magyarországon igénybe vehető támogatásokat. A státustörvény alapján kiadandó úgynevezett magyarigazolvány önmagában nem jogosít beutazásra, az továbbra is csak érvényes útlevéllel lesz majd lehetséges. Az igazolvány birtokosának igazolnia kell a magyarországi tartózkodás feltételeinek meglétét. Ami a névviselés problémáját illeti, köszönöm szépen, hogy ezt felvetette, ez valóban egy fájó és érzékeny pont az érintettek számára. De engedje meg, hogy elmondjam: a névváltoztatáshoz komoly joghatások fűződnek például az öröklési jog területén, ezért fontos, hogy arra csak kérelem alapján kerülhessen sor, és hogy a kérelmező a kérelmét okirattal vagy szakvélemé nnyel támassza alá. Azt gondolom, ez nincsen ellentétben azzal, amit a képviselő úr mondott. Bauer képviselő úr felvetette, hogy a menekültügyi hatóság által elismert menekültek emberi jogait milyen módon lehet védeni, illetőleg milyen módon védi a törvény javaslat. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy álláspontunk szerint ezeknek a személyeknek az emberi jogait a hatályos menedékjogi törvény és a módosításra vonatkozó javaslat is maximálisan védi. Az elismert menekült szinte azonos jogokat élvez, m int a magyar állampolgárok. Figyelembe kell venni azonban azt, hogy a menedékjogi védelemért folyamodók 10 százalékát részesítjük védelemben a jelenlegi gyakorlat szerint; azért "csak" ennyit, mivel az eljárás ideje alatt a kérelmezők jelentős része eltűni k, nem várja meg a döntést, több mint felét teszi ki ez a szám az eddigi tapasztalatok vagy gyakorlat szerint. Az elismerési arány, ha azt más országokéval hasonlítjuk össze, nem rosszabb az európai átlagnál, és a védelemben részesítettek jogai sem térnek el az EUtagállamokban általában biztosított jogoktól. Még egy észrevételt engedjenek meg nekem! Bauer képviselő úr úgy fogalmazott: "a zámolyi romák menekülése", ezt a kifejezést használta. Szeretném felhívni a tisztelt Ház és a képviselő úr figyelmét is arra, hogy a menekülés a magyar emberek agyában nem ezt jelenti, tehát nem a zámolyi romák távozásával azonosítják ezt a fogalmat, hiszen ők útlevéllel, társasutazás keretében, hatályos úti okmánnyal lépték át a magyar határt. A határőrök fogadták őket, el látták őket a szükséges felvilágosítással, kávéztak, teáztak, igényük szerint, ha kellett, még táncoltak is - azt gondolom, ez nem menekülés. A menekülést a legutóbbi időket említve 1948tól ismeri a magyar történelem, aztán az '56os menekülést, amelyről Gyimesi képviselő úr tett említést. Azt mondom, képviselő úr: ön vagy nem ismeri a tényeket, hogy a zámolyi romák milyen módon hagyták el az országot, vagy pedig félrevezették.
