Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 28 (197. szám) - Az ülésnap megnyitása - A hírközlésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MAGYAR BÁLINT, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1691 Ugyanakkor fontos az i s, hogy a jelentős piaci erővel bíró szolgáltatók meghatározása egységes legyen a hírközlés összes szereplőjére, tehát a távbeszélő, a mobil, a bérelt vonali, a kábeltévé- és az összeköttetésszolgáltatókra vonatkozóan egyaránt. Ilyen értelemben módosíta ni kellene a médiatörvény egyhatodos szabályozását is. Ha áttérünk a verseny elvi és gyakorlati feltételeire, akkor azt kell látni, hogy alapvető érdek a fogyasztók olcsó, biztonságos és jó minőségű kiszolgálása ezen a piacon, másfelől a verseny érdekeinek megfelelően egy olyan verseny fenntartása, ahol a szolgáltatók ösztönözve vannak a hírközlési, informatikai piac folyamatos bővítésében. A verseny feltételeinél talán az egyik leglényegesebb tényező a belépés szabályozása, a belépés megfelelő szabályozása , hogy új szereplők be tudjanak lépni a piacra. A végső hozzáférési szakasz megnyitása, azaz a helyi hurok problémája az első ezen a területen. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy előfizető új szolgáltatót szeretne választani, akkor a jelenlegi hálózat mel lé ne legyen szükséges újat kiépíteni. (11.20) A jelenlegi tervezet néhány helyen lehetőséget ad a belépés megtagadására egyfelől, másfelől pedig felvetjük azt a kérdést, hogy kedvezményes előfizetőihurokátengedésre egy meghatározott időszakra kerüljön so r, mondjuk, két év időtartamára, s utána már a piaci feltételeknek megfelelően kelljen alkudni ennek a hozzáférési szakasznak a megnyitásáról és ott az új belépésnek a folytatásáról. Itt egy kényes egyensúlyt kell teremteni az újonnan belépők érdekei és az infrastruktúra bővítésének az érdekei között, tehát a szolgáltatói alapú és az infrastruktúraépítő alapú verseny feltételei között. A második terület, amely a belépést meghatározza, a számhordozhatóság kérdése, hiszen ha a számhordozhatóság akadályoztatv a van, az nem más, mind a monopóliumnak a fogyasztó oldaláról történő fenntartása. A telefonszám majdnem olyan, mint egy név, amitől az emberek nehezen szabadulnak, az intézmények szintúgy; abba rengeteget fektettek be, az lényegében egy hálózatnak a része , a saját megjelenítésük része. Tehát ha a számhordozhatóság akadályoztatva van, akkor valójában egy monopóliumot tartanak fenn; ilyen értelemben le kell rövidíteni ezt az időszakot, különösen a Matáv esetében kell lerövidíteni ezt az időszakot, amíg a szá mokat kötelesek lesznek átengedni másoknak. A harmadik nagy kérdés a virtuális mobilszolgáltatók kérdése. Azt már említették az előttem hozzászólók, hogy ez az 50 százalékát jelenti a magyar telefonpiacnak, ami rendkívül magas arány. Itt egy borzasztó nagy dilemmával állunk szemben. A korábbi törvénytervezetekben szerepelt az, hogy a hozzáférési kötelezettséget kiterjesszék a mobilszolgáltatókra is, a jelenlegi törvénytervezetből ez kikerült. Rendkívül nehezen megítélhető ez a kérdés, és alapvetően abból a szempontból kell ezt vizsgálni, hogy mi szolgálja leginkább az informatikai piac bővítését és az olcsó szolgáltatás megjelenését ezen a téren. Tudni kell, hogy ezen a területen nincsen európai uniós kötelezettség, ugyanakkor ha megnézzük, mely országokban van ilyen típusú kötelezettség - például Dániában, Svédországban, Finnországban , akkor azt tapasztaljuk, hogy a legnagyobb penetrációval, a legnagyobb mobiltelefonhasználattal, a legnagyobb internethasználattal rendelkező országokban találjuk ezt meg, t alán nem véletlenül. Ezt a kérdést a tisztelt Háznak valóban át kell gondolnia. A verseny feltételeihez tartozik az, ami nem megfelelően rendezett a törvényben, hogy a szabad szolgáltatóválasztás külön szerepeljen a helyi, helyközi és a nemzetközi szinten egyaránt. Most az van, hogy egyet választ, hármat kap; ami lényegében arra a hondurasi választási rendszerre emlékeztet engem, ahol egyetlenegy "x"szel kellett bejelölni egy pártnak a jelöltjét, és ezzel az egy "x"szel szavaztak az adott párt köztársaság i elnökére, parlamenti képviselőjére, polgármesterére és helyi önkormányzati képviselőtestületi tagjára. A magyar választási rendszer annyiban tisztább és bonyolultabb, fejlettebb, hogy külön lehet szavazni ezekre a személyekre. Ha most egyetlenegy válasz tással kell valójában dönteni a helyi, a táv- és a nemzetközi szolgáltatók között, akkor ez a versenyt korlátozó tényező.
