Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 28 (197. szám) - Az ülésnap megnyitása - A hírközlésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
1686 A törvénytervezet preambuluma világosan rögzíti a törvény célját, mégpedig négy csoportban határozza meg a szabályozandó területeket. Ezek egészen leegyszerűsítve: az információs társadalom hírközlési infrastruktúrájának továbbfejlesztése, a fogyasztók védelme, a hírközlési piac fejlődése, a verseny bővítése, és a negyedik a hírközlési hálózatok hatékony együttműködése. Emellett, e fő célok mellett a 2. § még a)tól l)ig további célokat jel öl meg 12 pontban. De én azt hiszem, a preambulumban foglalt négy cél a leglényegesebb e pillanatban. Ugyanakkor az a véleményem, ha ilyen szépen tagozódik a preambulumban ez a négy cél, akkor az lett volna a jó, ha e négy fejezet alakítja ki aztán a sorre ndiségét magának a törvény tervezetének is, de ez nem így van. A törvénytervezet logikai sorrendje így nehezebben követhető, és ez a megértés rovására megy. A megértésnek a jogszabály olvasásánál és végrehajtásánál pedig különös szerepe van. Erre elmesélek itt egy történetet, amit emlékezetem szerint már két évvel ezelőtt elmondtam, de törvényhozók lévén, nem árt ezt egy évben egyszer elismételni. Ez a történet pedig az átlagszázados esete, amikor is a Monarchia idején a hadügyminisztériumban alkalmaztak e gy ilyen beosztást, az átlagszázados beosztását. Az volt a feladata, hogy a kimenő parancsokat, szabályokat észrevételezze, véleményezze, de csak két szóval teheti ezt: értem, nem értem. Ennek azért volt különös fontossága, mert ha ő nem értette, az átlags zázados, akkor nem volt elvárható, hogy jól megértik ezeket a szabályokat, parancsokat azok, akiknek ezt végre kell hajtani, ezért azt át kellett fogalmazni. Én úgy gondolom, erre mindig gondolnunk kellene. A tervezet 111 paragrafusból áll a záró rendelkez ésekkel együtt, 6 részből, 13 fejezetből és 2 mellékletből. Ez is mutatja, hogy egy ilyen bonyolult, átfogó törvénytervezetről van szó. A 111. § 83 pontban határozza meg alfabetikus sorrendben a fogalmakat. Így a 26. pont határozza meg magának a hírközlésn ek a fogalmát, ami a törvénytervezet címéül is szolgál, és ami eltér a hírközlésnek az általános szóhasználatban használt fogalmától. Ezért a tervezet kicsit nehezen kezelhető, mert az egyes fogalmaknál folyton előre kell lapozni a 111. §hoz, és nézni, ho gy miről is van igazán szó. Persze, még így sem biztos, hogy mindent megértünk. Mert aki egyszeri olvasásra például megérti... - aki korábban nem foglalkozott vele, tehát a törvénytervezetet olvasva találkozik először ezekkel a fogalmakkal, az biztos, hogy nehezen érti meg, vagy legalábbis zseniális rejtvényfejtőnek kell lenni, ha megérti az előfizetői hurok fogalmát vagy a távközlő végberendezés fogalmát, ami szóösszetétel ráadásul olyan szerencsétlen és gusztustalan. Én nem hiszem, hogy a gyönyörű magyar nyelvben erre ne lehetne egy szebb, találóbb fogalmat kitalálni. Ráadásul ezeket is mindig úgy kell értelmezni, hogy vissza kell lapozni a 26. pontra, hogy miről is van igazán szó. Összegezve tehát: ha a célok szerint lenne szerkesztve, érthetőbb lenne, lo gikusabb lenne az egész tervezet. Most nézzük a tartalmi kérdéseket! Maga a törvénytervezet, annak általános indokolása világosan utal rá, hogy keret jellegű. Igenis, keret jellegű, az a jogszabályszerkesztésben ismert. A társadalmi viszonyokat igenis, leh et keretjellegűen szabályozni, mert hisz az irányokat fogja megmutatni. Szükség van, különösen nagy, átfogó törvényeknél ilyen keret jellegre. Számtalan példát lehetne erre felhozni. Ez nemhogy levon az értékéből, hanem igenis, hozzátesz az értékéhez. Ismé tlem: egy ilyen rendkívül bonyolult szabályozásnál egy még részletekbe menőbb szabályozás szinte áttekinthetetlenné tenné az egész törvényt. Majd nyilván lesznek olyan részletekbe menő szabályok, amelyek például a postai szabályoknál fognak olyan fogalmaka t rendezni, amelyek értelmetlenül kerülnének egy ilyen törvénybe. A tervezet tehát helyesen irányokat határoz meg. Három irányt lehet élesen megkülönböztetni: a hírközlési piac működési elveit, kereteit és a szervezet rendszerét határozza meg. Az egyik lén yeges rendelkezés az a liberalizáció, amely megkönnyíti a piacra jutást. Ez valóban külön említésre érdemes, ugyanis ez önmagában véve is elősegíti a versenyt, amely a szolgáltatás jobb minőségét eredményezheti, befolyásolja a szolgáltatási díjakat. Ezek í gy végül is a fogyasztók érdekeit szolgálják.
