Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
1656 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a budapestiekről fogok beszélni. Hogy miért teszem, s milyen jogon, azt már korábban megindokoltam, így most csak a lényeget idézem fel, a lényeg pedig az, hogy elgondoljuk, mit lehetne, mit kellene tenni a város polgárai érdekében, hogy jobb, hogy valóban a polgári életminőség felé haladva élhessenek. Mert most hatalmas tömegek nem így élnek. Az újságokat olvasva a legszelídebb megnevezés is az lehetne, hogy felelőtlenül élnek. Miért? Mert olcsó pén zen lakásokat vettek, aztán nem törődnek vele. Beszéltem már a megroggyanó házakról, azóta szalagcímmel azt harsogta az egyik újság, hogy "Ránk omlik a város". Aztán a lakók tömegesen csak lakni akarnak, lakbért fizetni nem. Egyegy lakásra - mint olvashat juk, hallhatjuk - több százezres, milliós nagyságú lakbéradósság halmozódik fel. Tájékozódásom szerint a lakosság 1,3 milliárd forinttal tartozik a Fővárosi Gázművek Részvénytársaságnak, a Budapesti Elektromos Művek Részvénytársaság kintlévősége 2300 mill ió forintra volt tehető úgy, hogy ez már jelentős adósságcsökkenésnek minősíthető, a Fővárosi Vízművek 2000 végéig 1 milliárd forint adósságot számolt. Sőt, az autóstársadalom is 1 milliárd forintot meghaladó parkolási bírsággal tartozik. Ne soroljuk továb b, foglaljuk össze az eddigieket: az élet biztonságának alapfeltétele az, hogy a ház ne dőljön össze, hogy a házban legyen villany, gáz, víz, és ha valakinek autója van, az biztonságban parkolhasson. A helyzet összefoglalása a másik oldalról pedig azt muta tja, hogy mindezekért az alapfeltételekért egyszerűen nem fizetnek, a szolgáltató részvénytársaságoknak elképesztően sok milliárd forinttal tartoznak a város polgárai. Nem is lehet tudni, hogy ekkora összegű tartozásokkal miként tudnak működni ezek a szolg áltató szervezetek. Nem is lehet elképzelni, hogy a szolgáltatást igénybe vevők hogyan engedhetik meg maguknak a nemfizetés luxusát. Mindannyian tudjuk, hogy mennyi személyre szóló és társadalmi méretű feszültség adódik mindebből. Aztán ha retorzióra kerül sor - kitelepítésre, kilakoltatásra, gáz, áram, vízelzárásra, a parkolóhelyről az autó elszállítására , a tömegkommunikáció az emberek elszegényedéséről, nyomoráról ír. Ki hát a felelős? Az ember, aki nem fizet? Vagy a társadalom, mely nyomorba taszítj a tagjait? Ezeket a sokmilliárdos tartozásokat olvasva, ezeknek okán gondolkodva bennem az a lehetetlen gondolat is felmerült, hogy hátha maguk a szóban forgó szolgáltató gazdasági szervezetek is felelősek. Mert emlékezzünk csak vissza, a régi kabaréjelene tek idézik fel a történteket, hogy régen, ha a lakónak gondja volt a lakással, házzal, addig járt a háziúr nyakára, míg az ki nem javíttatta a hibát. Aztán, hogy évtizedekig nem volt háziúr, hanem volt a fővárosi és kerületi ingatlankezelő vállalat, az nag yon sok embernek adott jó megélhetést, csak éppen az ingatlanokat kezelte úgy, hogy azok a szó szoros értelmében ingóvá váltak. Ma az önkormányzatok szinte képtelenek ezen a helyzeten úrrá lenni. Aztán a fordítottja is igaz volt, ha egy lakó nem fizetett, a háziúr vagy annak megbízottja addig járt az adós nyakára, míg az elmaradt egyhavi bért be nem hajtotta. Elképzelhető sem volt több százezres, netán milliós lakbértartozás fölhalmozódása. (1.20) De a gáz, az áram, a vízdíj sem halmozódhatott fel. Az emb ereknek szükségük volt ezekre az alapszolgáltatásokra, a szolgáltatóknak pedig szükségük volt az érte járó pénzre, és mindkét fél saját érdeke szerint az érdekkel a felelősséget is vállalva cselekedett. Lehetségese ez manapság is? Úgy gondolom, hogy minda nnyiunknak, minden pártnak, minden önkormányzatnak, minden szolgáltató szervezetnek azon kell lennie, hogy Budapest polgáraitól az alapvető életfeltételeket adósság miatt megvonni ne kelljen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) EL NÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kékkői Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr, Független Kisgazdapárt: "A még cifrább nyomorúság, és annak folytatása" címmel.
