Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Napirenden kívüli felszólalók:
1653 Nem akarom megismételni részben az elhangzottakat, illetve néhány körrel előttem most Vágvölgyi János beszélt ugyanerről a témáról, aki nálam minden tekintetben jobban ért a pszichiátriai betegekhez, illetve azokhoz a gondokhoz, bajokhoz, amik ezzel kapcsolatban megfogalmazódnak. Én csak tömören utalni szeretnék arra, hogy az Alkotmánybíróság milyen feladatot bízott a törvényalkotókra, és úgy gondolom, hogy ez a 11. §, ahol próbált megbirkózni az egészségügyi tárca ezekkel a feladatokkal, ez nem sikerült. Az Alkotmánybíróság a szabadságkorlátozás megengedhető módszereinek meghatározására írt elő követelményt. Ebben az előterjesztésben pedig lényegében megismétlődik, ami a hat ályos egészségügyi törvényben benne van, illetve egyetlen ponton van változás a korlátozó intézkedésekkel kapcsolatban, de ez éppen nem visszaszorítja az önkényes szabadságkorlátozást, hanem ha tetszik, akkor bővíti azt arra a speciális esetre vonatkozóan, amikor a kezeléssel szemben ellenállást tanúsító beteggel szemben is meg lehet engedni ezeknek a korlátozó intézkedéseknek az alkalmazását. Tehát mindent egybevéve azt gondolom, az önkényes jogalkalmazás lehetőségét nem szünteti meg és nem szűkíti ez a sz abályozás, ami itt a kezünkben van. Ami a másik területet, a korlátozottan cselekvőképesek önrendelkezési jogát illeti, ott az volt a feladat, amit az Alkotmánybíróság feladatul rótt, hogy válasszuk szét a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes személyek önrendelkezési jogának szabályozását, mert a jelenleg hatályos törvény mind a kettőt egyaránt tiltja, illetve korlátozza. Most az az új helyzet állt elő, hogy éppen ma este döntött a Ház a cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvé nyek módosításáról, és kedvezően döntött, úgy döntött, hogy a bírósági eljárás során a jövőben a bíróságnak nemcsak a döntési képesség érintettségének mértékéről kell határoznia, hanem arról is, hogy a cselekvőképesség hiánya milyen döntési körökben mutatk ozik meg. A bíróság nem azokat az ügyköröket fogja megállapítani, amelyekben az érintett önállóan is eljárhat majd, hanem fordítva, azokat, amelyekben nem kompetens a döntése. Ezzel a Ptk.módosítással most a jövőre nézve lehetővé válik, egy speciális dönt ési körnek tekintve az egészségügyi önrendelkezési jogot, hogy tudniillik az illető kezelést elfogad vagy nem fogad el, kórházban bennmarad vagy nem marad benn, hogy erről dönthessen, ha a bírósági végzést ezt lehetővé teszi; következésképp az a szabályozá s, ami itt előttünk van ennek a salátatörvénynek a részeként, máris korrekcióra szorul, a ma esti döntésünk értelmében újra kell fogalmazni annak megfelelően, ahogy a Ptk.módosítás megvalósult. Ezzel mondanivalóm végén megint csak visszautaltam arra az ös szefüggésre, amivel kezdtem ma a beszédemet, hogy miért is kifogásolom én, hogy salátatörvényt kaptunk. Szeretnék egy gondolatmenet erejéig visszatérni arra a fogalmi zűrzavarra, ami a jelző körül támadt. A miniszter úr délelőtt meglehetősen öntudatosan me gvédte és értelmezte ezt a saláta jelleget. Úgy beszélt erről a törvényről, mint egy koherens rendszerben a különböző salátalevelek egymásra borulásáról, szóval mint valami egybecsengő harmóniáról, aminek a végén valamifajta tökéletesség képződik. Ehhez ké pest Surján képviselő úr néhány körrel ezelőtt kifejezetten pejoratív éllel, pejoratív tartalommal szólt a saláta jellegről. Megmondom őszintén, nekem sem az a harmonikus zöldség jutott eszembe, hanem az a sok mindenből együvé vágott salátatál, amibe nagyo n sok mindent összeraknak, de nem mindegy, hogy miket. Attól függően, hogy itt édes, keserű, savanyú, csípős egy helyre kerül, valószínűleg élvezhetetlen lesz a étel. Köszönöm a figyelmet. (Bauer Tamás tapsol.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Tisztelt Ors zággyűlés! Az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor. Napirenden kívüli felszólalók:
