Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes, egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
1650 hiszen együtt mentünk el akkor Szabó György miniszter úrhoz, hogy én azt a véleményemet nem rejtettem véka alá, hog y a kapacitásszabályozási törvénynek SzabolcsSzatmárBereg megye számára előnyei lesznek. Mégpedig azért lesznek előnyei, mert a kapacitásszabályozási törvény, amelyik normát írt elő és keretfeltételeket szabott, világossá tette, hogy az én megyém jelentő s mértékben van elmaradva az országos átlaghoz, a lakossági szükségletekhez és az ellátás iránti igényhez képest. Akkor, abban a törvényjavaslatban megláttam a törvényi lehetőséget arra, hogy a törvény erejénél fogva valamilyen módon ki tudjuk kényszeríten i, hogy ezt a hatalmas elmaradást pótolja és segítse az Országgyűlés a maga törvényalkotási keretein belül. Szeretném elmondani képviselőtársaimnak, hogy ennek a kapacitásszabályozási törvénynek az elfogadása után egy igen kulturált megyei egyeztető fórumo n a szolgáltatók és az önkormányzatok lehetőséget kaptak, és éltek is a lehetőséggel, hogy a hiányzó kapacitásokat a szükségleteknek megfelelően kérhessék. Mivel az akkori törvény csak a 10 százalékos kapacitásnövekményt tette lehetővé, miközben a szakellá tó rendszerben hatalmas, az országos átlaghoz képest hatodnyi résszel elmaradásunk volt - és ezt a kapacitástöbbletet természetesen nem engedte bepótolni az akkori rendszer , ezért éltünk a jogorvoslatnak azzal a lehetőségével, hogy az OEP és az egészségü gyi miniszter akkori döntését megfellebbeztük. Ennek volt az eredménye az, hogy a döntés értelmében a legkritikusabb területeken, a tüdőgondozói hálózatban és a pszichiátriai gondozói hálózatban többletkapacitások befogadását kellett engedélyezni. Mert aki ismeri annak a megyének a morbiditási mutatóit, az tudja, hogy ez az elmaradás ott nagyon súlyos volt. Az esélyünk azért nem tudott nagyobb lenni, és a felzárkóztatás nem tudott végbemenni, mert ezt a kapacitásszabályozási törvényben meglévő lehetőséget ö nök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, két évvel ezelőtt elvették tőlünk azzal, hogy befagyasztották a kapacitásokat. S akkor még az is megvolt nekünk esélyként, tisztelt képviselőtársaim, abban reménykedhettünk, hogy az egyeztető fórumok lehetőséget adnak arra, hogy a címzett- és céltámogatásokból, pályázat útján, az ellátórendszer technikai fejlesztéséhez többletforrásokat kapjunk. Arra is esélyünk volt - úgy gondolom, ebben kicsi részem tán még nekem is volt , hogy ki tudtuk kényszeríteni, hogy a kormány indítsa el a nagy műszerfejlesztési programokat, gondoljunk a hagyományos radiológiai géppark fejlesztésére, az aneszteziológiai és intenzívterápiás géppark fejlesztésére, az onkoradiológiai eszközterápiás géppark fejlesztésére. Önök, tisztelt korm ánypárti képviselőtársaim, ezt a lehetőséget is elvették az én megyémtől! Most, igen tisztelt miniszter úr és tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az önök által támogatott új kapacitásszabályozási törvényben nem adják meg a garanciáját annak, mert nincs meg a normaszövegben, hogy az ellátási egyenetlenségek norma szerint, szükséglet arányában biztosan eljuthassanak azokhoz az emberekhez, akiknek erre igenis nagyon szükségük van. Hosszasan lehetne még ragozni, hogy miről szól ez a törvény, én azonban egye tlenegy tételét szeretném kiemelni a hátralévő időben. Ez pedig ennek a beterjesztett törvényjavaslatnak a 4. §a, amelyik, bárhonnan ragozzák, igen tisztelt képviselőtársaim, csak arról szól, hogyan csökkentsék a szolgáltatók a kapacitásokat. Az (1) és (2 ) bekezdésben arról szól, hogy a szakellátási kötelezettség mértékét a szolgáltatói kapacitás tartós kihasználatlansága esetén a helyi önkormányzat csökkenti, illetve a szakmai összetételét megváltoztatja. Nagy kedvezményt tesz a (3) bekezdésben, amikor az t mondja, hogy a szakellátási kötelezettség mértékét a helyi önkormányzat csökkentheti, a szakmai összetételét megváltoztathatja, ha az ellátást más módon biztosítani tudja. Azt gondolom, hogy ez nem egy garanciális szabály. Már elmondtuk a délelőtti vitáb an, hogy ebben az értelemben az ÁNTSZ szerepe, ebben az ügyben legalábbis, vitatható. Az első esetben nincs értelme a hatósági bizonyítvány kiállításának, s a második esetben sem találom ennek különösebb értelmét. A felhatalmazó rendelkezéseknél, a 13. §b an pedig, amelyben a miniszter kap felhatalmazást, hogy rendeletben meghatározza a járóbetegszakellátás, a fekvőbetegszakellátás kapacitásainak a megosztására és az ellátórendszer szakmai összetételére, a tiszti főorvos eljárására vonatkozó részletes sza bályokat, lehet hogy lesznek pozitív elemek, csakhogy azokról meg azért nem lehet
