Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes, egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1634 tulajdonképpen most azt mondja, hogy érdemes visszatérni az államszocialista idők kézi vezérléséhez. Köszönöm. (T aps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Sok kétperces következik még, és négyöt személy még normál felszólalásra is vár. Megadom a szót két percre Vojnik Mária képviselő asszonynak, MSZP. DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Köszönöm a szót, eln ök úr. Magam is Surján képviselő úr hozzászólásához szeretnék kapcsolódni. A szabályozás kiindulópontja a törvényjavaslatban foglaltakkal összhangban az, hogy a jelenleg működő egészségügyi kapacitások mennyiségükben elegendőek a lakosság biztonságos ellát ásához, új kapacitások befogadása csak kivételes esetben indokolt. A jelenlegi normatív módon befogadott kapacitásokat kötelezően fenntartandó ellátókörnek tekintve a kormányrendelet meghatározza a lekötött kapacitások módosításának, illetve új kapacitások befogadásának részletes szabályait. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az egészségügyi szakellátási kötelezettségről szóló most tárgyalandó törvényjavaslat végrehajtásáról szóló rendelet koncepciója. Én némi mérsékletet javasolok az irtásokban, hiszen Surján k épviselőtársam azt mondta, hogy szívesen közreműködik abban, hogy a kapacitás szót a javaslatokból kiirtsa. El nem tudom gondolni, hogy amennyiben a most elmondott kapacitások helyét kipontozzuk, kifüttyözzük, akkor hogyan lesz értelmezhető a törvényjavasl at és a végrehajtási rendelet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlé s! Tisztelt Miniszter Úr! Én hadd kezdjem azzal: őszintén méltányolom, hogy fél 12kor itt van velünk a Házban, és a saját bőrén is tapasztalja a háromhetes tárgyalási rend diszfunkcióit. Éppen 15 órával ezelőtt kezdtük meg a munkát ma reggel fél 9kor, az óta egyórás rövid ebédszünet volt. Végigdolgoztunk ilyen méltatlan körülmények között gyakorlatilag két munkanapnyi terjedelmet. Jó lenne kapacitásügyben egyezségre jutni, de attól tartok, ha hajnalig itt leszünk, akkor sem fogunk közös nevezőre kerülni, a kkora a zűrzavar a kapacitás ügyében. Engedje meg, miniszter úr, hogy néhány idézetet felolvassak abból a bizottsági jegyzőkönyvből, ahol a helyettes államtitkár úr foglalt állást ebben a kérdésben. Az első megszólalásában azt bizonygatta, hogy a kialakult struktúrának fenn kell maradnia. Úgy fogalmazott, hogy a kormány azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy szakítson az eddigi kapacitásszabályozási gyakorlattal, s ne évente a teljes szakellátási kapacitást szabályoztassa újra, hanem abból induljon ki, hogy a kialakult struktúra maradjon fenn, és csak a szükséges változtatások kerüljenek törvényi szabályozásra. Tehát mintegy hitet tett amellett, hogy a kapacitástörvény betöltötte hivatását. Néhány körrel később, egy jó fél óra elteltével, amikor sok képvisel ő kifogásolta a jelenlegi helyzetet, mondván, hogy az messze nem optimális, akkor úgy fogalmazott, hogy egyrészt valóban nem optimális a helyzet, másrészt hogy úgy gondoljuk, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a törvény betöl tötte a hivatását, és ez az egyeztetési mechanizmus vált fölöslegessé a továbbiakban. (Az elnök ismét csenget.)
