Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 13 (186. szám) - Dr. Hegedűs Mihály (FKGP) - a közlekedési és vízügyi miniszterhez -"Megtarthatók-e a Kis-Balaton területén található természeti értékek, megállítható-e a jelenleg tapasztalható pusztulási folyamat?" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. FÓNAGY JÁNOS közlekedési és vízügyi miniszter:
153 á llapotát és jellegét a természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztatni." Mivel a lápról belvízvédekezés címén a vizet leszívatták, így megtörténhetett, hogy a tőzeg kiszáradt és begyulladt. Térségünkben sajnos ez nem egyedi eset, már többször előford ult. A KisBalaton teljes területe, láp- és mocsárvilága még most is egyedülálló természeti értékeket rejt magában, amely KözépEurópában is ritkaság. Ezek védelmére különböző nemzetközi szerződésekben rögzített kötelezettségeink vannak, amelyeket nem mind ig teljesítünk. A füstölgő bereknek hátat fordítva látható a KisBalaton ingói része, ahol pusztuló nádasok, algaszőnyegek tömegei vannak. Az itt zajló vízminőségi beruházás folyamán a szomorú pusztulás látható. Tisztelt Miniszter Úr! Megismételjü k az első ütemben elkövetett hibákat? Most is jól látható és érezhető a rothadó algatömeg. Tisztelt Miniszter Úr! Nem az az érdekünk, hogy a második ütem is algás tó legyen. Ez a terület 1954 óta áll természetvédelmi oltalom alatt. Innen már csak egy rövid lépés a Balaton keszthelyi medencéje, ahová ezen algák tömegei lejuthatnak. Tisztelt Miniszter Úr! Kérdéseim a következők: Milyen alapon tekinti a vízügyi szolgálat még ma is ezeket a lápokat belvízöblözeteknek? Mi a miniszter úr szándéka a folyamatban lé vő vízminőségvédelmi beruházással? Megtalálhatóe a vízminőségvédelem és a természetvédelem összhangja? Köszönettel várom válaszát. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Az interpellációra dr. Fónagy János miniszter úr válaszol. Tessék, miniszte r úr! DR. FÓNAGY JÁNOS közlekedési és vízügyi miniszter : Köszönöm a szót, elnök úr; képviselő úrnak pedig köszönöm azt a kérdést, amely, gondolom, az egész Ház és az egész társadalom érdeklődésére számot tartó témát érint. Határozottan szeretném leszögezni , hogy a KisBalaton területén található természeti értékek védelme egybeesik a környezetvédelem és a vízügy alapvető törekvéseivel, éppen ezért válaszomat a Környezetvédelmi Minisztériummal egyeztetve adom meg. Ennek jegyében kezdődött meg a nyolcvanas év ek elején a KisBalaton vízvédelmi rendszerének a kiépítése. A beruházás célja egy olyan szűrőrendszer kialakítása volt, amely a Keszthelyiöbölben lejátszódó káros folyamatokat áthelyezi a KisBalaton tározóiba, és ezzel megszünteti a Keszthelyiöbölben a tápanyagok és a Zala folyó hordalékának felhalmozódását. A vízvédelmi rendszer első üteme, a Hidvégitó kiépítése 1985ben fejeződött be. A második ütem területén fekvő ingói berket 1992ben kísérleti jelleggel helyezték üzembe. Az elvégzett munkák hatásá ról a Magyar Tudományos Akadémia alapos felméréseket végzett, amelyek azt mutatták, hogy a megtett intézkedések eredményesek voltak, a Balaton vízminősége jelentős mértékben javult, még olyan csapadékszegény, aszályos nyáron is, mint amilyen a tavalyi volt . A vizsgálatok tehát nem támasztják alá azt, amit a képviselő úr az interpellációjában említett. A képviselő úr törvényellenesnek minősítette az ingói töltés megépítését. Ez a töltés a természet védelméről szóló 1996. évi törvény hatálybalépését jóval meg előzően, 1990ben épült, ezért az utóbb keletkezett jogszabályt nem sértette meg. A töltésre egyébként azért volt szükség, mert a mögöttes területen más tulajdonban lévő földek voltak, amelyeket a KisBalatonról le kellett választani, lévén, hogy megvásárl ásukra nem volt lehetőség. Kérdésként elhangzott az is, hogy a vízügyi szolgálat milyen alapon tekinti még ma is belvízöblözetnek az ingói lápokat. A fogalom értelmezése szerint egy terület attól belvízöblözet, hogy alacsonyabban fekszik a befogadó vízfoly ás szintjénél, így onnan a vízfelesleget csak szivattyúzással lehet eltávolítani. Ez tehát természeti adottság és nem vízügyi kisajátítás.
