Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Selmeczi Gabriella (Fidesz) - a külügyminiszterhez - "Mit tett a magyar diplomácia annak érdekében, hogy a zámolyi roma kérdést elkerüljük?" címmel - ELNÖK (dr. Áder János): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
1493 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Több mint fél éve megmegújuló indulattal kerül a közvélemény elé a zámolyi romák ügye. A falu polgármestere és lakói a különböző zaklatások nyomán már oda jutottak, hogy tisztelettel kérik a közélet és a sajtó szereplőit, településük nevét ne említsék együtt a Strasbourgba távozottak ügyével, mert azok csak addig voltak zámolyiak, ameddig ott önkényesen lakást foglaltak, és addig voltak zámolyiak, ameddig vitatott körülmények között el nem hagyták az országot. (13.30) Nem akarok és nem is tudok igazságot tenni ebben az ügyben, de megdöbbené ssel tapasztalom, hogy elfogultságok és félinformációk alapján belpolitikai háborút lehet indítani a polgári koalíció ellen, holott ez a kormány többet tett a magyarországi cigányságért, mint eddig bármely végrehajtó hatalom az országban. (Keller László: M it?) Az a roma, aki tanulni akar, az támogatást kap; aki dolgozik, az részesülhet az összes szociális előnyben, méghozzá sokszor pozitív diszkrimináció alapján. Ezzel szemben azt kell megélnünk, hogy nemzetközi botrány keletkezik egy olyan ügyben, melynek egyetlen részlete sincs kivizsgálva, még egy csákvári magyar fiatalember erőszakos halála sem. Választókerületemben sajnálatosan tapasztalom, hogy a felgerjesztett hisztéria rendkívül káros a becsületes cigányság számára, a lakosság indulata nőttön nő, és nem tudom, hogy akik ezt a folyamatot elindították, képeseke megállítani. Ugyanakkor számos olyan esetről is tudok Pest megyében, amikor bűnöző romák tartanak rettegésben utcákat, falurészeket. Választóim azt kérdezik, őket ki védi meg a zaklatásoktól. Ne kik nincs pénzük Strassbourgba utazni, ők csak háborítatlanul szeretnének élni hazájukban, Magyarországon. Kérdezem tisztelt államtitkár urat, mit tett a külügyi kormányzat annak érdekében, hogy a döntést hozó francia hatóságoknak ne a folyamatosan Magyaro rszágot rágalmazók (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) érvei álljanak rendelkezésükre, hanem a valós helyzet alapján ítélkezzenek ebben a nagyon súlyos kérdésben. Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Arra kérek mindenkit, hogy a további felszólalások során az időkereteket, kétperces, egyperces időkereteket tartsa be, mert a Házszabály erről világosan rendelkezik. Németh Zsolt államtitkár úr válaszol az elhangzott kérdésre. NÉMETH ZSOLT külügym inisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Mit tett a külügyi kormányzat? Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy mit nem tett. A külügyi kormányzat nem konzultált a francia menekültügyi hatósággal, az OFPRAval, mert ők nem kerestek meg bennünket, illetőleg nem vontak be bennünket az eljárásukba. Amennyiben Magyarország kezdeményezőleg lép föl, nyomásgyakorlásként értelmezhette volna ezt az OFPRA. Ugyanakkor az OFPRA konzultált közvetetten a magyar kormánnya l, mégpedig a francia kormányon, illetőleg a francia nagykövetségen keresztül. Ezt a tájékoztatási kötelezettséget vagy fél tucat alkalommal a magyar külügyi kormányzat ellátta. Sajnálatos ez a helyzet; talán ha másként alakul, akkor az OFPRA nem megalapoz atlan döntést hoz. Bár hozzáteszem, az indoklását egyelőre nem ismerjük, és tegyük hozzá, hogy minden hivatallal megesik, hogy megalapozatlan döntést hoz. Hiszen Magyarországon a cigányságot intézményesen nem üldözik, mint ahogy a magyarországi Helsinki Bi zottság elnöke is ezt elismeri; az eseti diszkrimináció viszont valóban előfordul, de nem gyakrabban, mint bármely európai uniós tagállamban, például Franciaországban, és ez ellen is a magyar hatóságok kellő védelmet nyújtanak. Két dolgot kell Magyarország nak elkerülnie: egyrészt azt, hogy az OFPRA véleményét azonosítsa a nemzetközi közvéleménynek vagy akár a francia kormánynak a véleményével. Erről szó sincsen, hiszen sokkal közelebb áll a nemzetközi közvéleményhez vagy a francia kormány
