Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1475 (11.00) Csakhogy az az igazán izga lmas kérdés, hogy mitől következnének be ezen a területen változások, hiszen a kórházak a kapacitásaik fenntartásában érdekeltek. Ha valami miatt nagy izgalmat és nagy ellenszenvet váltott ki ez az úgynevezett ágylábszámtörvény, akkor az éppen az volt, hog y azt az izgalmat élték át a kórházak, az egészségügy szereplői, hogy kénytelenek lesznek racionalizálni, kénytelenek lesznek a kapacitásokat csökkenteni. Most ebben a négy paragrafusban, amelyre a miniszter úr büszkén hivatkozott, hogy ilyen egyszerűen me g lehet oldani a kérdést, nos, ebben a négy paragrafusban egyrészt rögzül, és azt gondolom, tényleg bemerevedik, befagy a jelenlegi struktúra, másrészt ott van a 3., 4. §ban a lehetőség a változtatásra. Csak az nem világos, ki és milyen alapon lesz érdeke lt abban, hogy csökkentsen kapacitást, hogy milyen alapon nyílik lehetősége annak, hogy új, korszerűbb kapacitásokat befogadjon az OEP abból a szűkre méretezett keretből, amely rendelkezésre áll. Következésképp sajnálattal kell feltételeznünk, hogy nagyon valószínű, hogy az egészségügyi szerkezet a jelenlegi struktúrájában valóban bemerevedik, pedig jó néhányan vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy szerkezeti reformra szükség van, hogy végre el kellene tudni érni, hogy a fekvőbetegellátási kapacitás szűküljön és tovább szűküljön. A szabad demokraták ennek egyetlen lehetséges útját abban látják, hogy a járóbetegszakellátás értékelődjön fel, a járóbetegszakellátás jelentsen egy szívóhatást, amely a fekvőbetegszakellátásból egyfajta racionalizálási folyamatot e lindíthat. Nagyon röviden szeretnék szólni arról az alkotmánybírósági határozatról, illetve az azzal kapcsolatos módosító indítványokról, amelyek a cselekvőképes korlátozást érintik. Az Alkotmánybíróság valóban két ponton, a korlátozó intézkedé sek vonatkozásában, illetve a korlátozottan cselekvőképesek önrendelkezési joga vonatkozásában kifogásolta az egészségügyi törvényt. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az a módosítás, amely a kezünkben lévő 11. §ban található, nem oldja meg az Alkotmá nybíróság által kifogásolt szakaszokat. Ami a korlátozó intézkedéseket illeti, itt az emberi méltóság védelmének kellene az egészségügyben szabályozott módon érvényt szerezni, azt az általános elvi tilalmat, amely következik egyebek között az alkotmányból is, egyeztetni azokkal az esetekkel, ahol megengedő módon kivételekre sor kerül, hogy egészen egyszerűen fejezzem ki magam, a hálós ágy, a rácsos ágy használatáról van szó elsősorban. A közelmúltban, '99ben az európai kínzásellenes bizottság látogatást te tt több pszichiátriai intézményben és az a jelentés, amelyet a látogatást követően megfogalmaztak, arra hív fel minket, hogy a pszichiátriai otthonokban található rácsos ágyak használatból történő kivonásának a szükségességét meg kell fogalmaznunk, és ezze l összefüggésben intézkedéseket kell tennünk. Nos, úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat, amelyet beterjesztett a miniszter úr, nem oldja meg ezt a problémát, hiszen eddig az egészségügyi törvényben csak akkor volt szabad használni ilyen eszközöket, ha veszély eztető állapotú pszichiátriai beteggel találkozott az orvos. A módosítás után pedig akkor is lenne lehetőség ilyen eszközök alkalmazására, ha a kezeléssel szemben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mutat ellenállást. Elnézést , úgy érzem, hogy nagyon kicsúsztam az időből, és sajnálatosnak tartom, hogy éjszaka néhány jelen lévő képviselő és néhány érdeklődő rádióhallgató előtt tudjuk folytatni majd a beszélgetést. Azzal a mondattal szeretném befejezni... ELNÖ K (dr. Szili Katalin) : Képviselő asszony! BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : ...hogy sajnálatosnak tartom, hogy e törvény mentén a miniszter úr rendesen megrendítette azt a bizalmat...
