Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - IMRE ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1466 befolyásolja a gazdaság, a társadalom jövedelemtermelő képességét, egyben a jóléti kiadások terheit is. Ezért mondjuk azt, hogy a lakosság egészségügyi állapota a társadalom egyre jobban felértékelődő k özjava. Az általános felértékelődés ellenére az egészségügyben még a leggazdagabb országoknak sem könnyű sikereket elérni. Tisztelt Ház! A hazai helyzetet alapvetően meghatározza, hogy a gyógyító ellátásokra fordított források reálértéke 1990 és 1998 közöt t közel a felére csökkent. Ezt a csökkenést azonban az egészségügyi ellátórendszerben dolgozók áldozatvállalása, másfelől a lakossági hozzájárulások növekedése ellensúlyozta. Így maradhatott az ellátórendszer nemzetközi összehasonlításban is jó hozzáférésű , így tudott a magyar közegészségügy kimagasló eredményeket elérni, példának okáért a tavalyi évben a régi és új járványok visszaszorításában. Ezzel együtt és ennek ellenére a magyar egészségügy állandó elégedetlenség és konfliktusok forrása. Ha a több kór házban és háziorvosi rendelőben végzett úgynevezett betegmegelégedettségi kérdőíves vizsgálatok kiértékelését is figyelembe vesszük, azt látjuk, hogy a lakosság nem magával a gyógyító munka tartalmával elégedetlen, hanem sokkal inkább annak körülményeivel: az omladozó falú rendelőkkel, az elelmaradó kórházi vacsorával, a használhatatlan kórházi fürdőszobákkal, a fáradt és ingerült orvosokkal és a hálapénz kényszerével. (Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A polgárok a nyagi helyzetének javulásával ugyanakkor az egészségügyben is megjelent a differenciált igények differenciált kielégítésének vágya, és a lakosság jelentős része az egészségügyi ellátás tekintetében is ragaszkodik ahhoz, hogy fogyasztási szokásai érvényesül hessenek. Ma ezt az igényt kórházaink nagyobb része biztosítani sajnos nem tudja. A korszerűen felszerelt, magas fokozatú hotelszolgáltatást nyújtó kórházak ellátásait még akár anyagi áldozatvállalás árán is sokan szívesebben veszik igénybe, mint a lerobba nt, saját városi vagy megyei kórházukat. Több jel is arra mutat, hogy a kórházak között verseny alakult ki a betegekért és ezen keresztül az egészségbiztosító finanszírozásáért. A verseny megjelenésének természetesen örülünk, különösen akkor, ha ez a minős égi mutatók javulását eredményezi. Más kérdés azonban, hogy ma még sajnos kevés a biztosíték arra, hogy egy jól kihasznált, teljes szakmai palettát biztosító kórház vagy szakrendelő hosszú távon rentábilisan, biztonságos szakmai és személyzeti háttérrel tu djon működni. Elég a megrendüléshez egyegy nagy értékű gép vagy műszer cseréjének elmaradása, elég ehhez, ha kritikus szintet ér el az orvosok vagy ápolók hiánya. Az elmúlt évben bebizonyosodott, hogy a kórházak működési stabilitását, tervezhetőségét csak a tulajdonos önkormányzat segítségével biztosíthatják, már amennyiben az önkormányzat felelősséget vállal az egyre növekvő működési költségek legalább részleges fedezésére. Az egészségügy ellentmondásos piaci viszonyai miatt az intézmények és az önkormány zatok szerepén kívül célszerű megvizsgálni a szolgáltatást igénybe vevő beteg és a szolgáltatást vásárló biztosító helyzetét is. A beteg nálunk - csakúgy, mint szerte a világon - nem tudja az igénybe vett szolgáltatások hatékonyságát megítélni; nem tudja, hogy például az epekövét endoszkópos módszerrel vagy éppen hagyományos műtéttel kelle kivetetnie. Az információs aszimmetria tehát jelentős a szolgáltató intézmény javára. A szolgáltatást vásárló biztosító hivatott arra, hogy csökkentse ezt az információs aszimmetriát, és biztosítottja számára csak szükséges és hatékony szolgáltatást vásároljon. Az igazi vásárlói szerep megvalósulása, a piaci szelekció lehetősége arányos a biztosító vásárlóerejével. Ezt a vásárlóerőt pedig a társadalombiztosítás járulékbev ételei és a kiegészítő állami források határozzák meg, ez tehát végső soron az ország mindenkori gazdasági teljesítményétől függ. Ettől különleges az egészségügyi piac, ahol a kínálat határozza meg a keresletet, és ahol az államnak kell olyan jogi és gazda sági eszközöket alkalmaznia, hogy az említett szereplők vásárlói döntéseit megfelelő szinteken koordinálja. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvénycsomag, törvényjavaslat legfontosabb célja, hogy több megmegújuló kísérlet után végre érdemi lép ést tegyünk az egészségügy tervezett és szabályozott piacának megteremtése felé. A tervezett és szabályozott piac létrehozása egészségügyi
