Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZABÓ GYÖRGY, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1462 Ezek alapján az önkormányzatokra vonatkozóan, a helyi önkormányzatok esetében - értjük alatta a települési, illetve megyei önkormányzatot , a két szinten, amennyiben a települési önkormányzat adja át ezt a kötelmet és nem másik települési önk ormányzatnak, értelemszerűen a megyei önkormányzat az a következő szint, amely át tudja venni az ellátási kötelmet. Tehát ilyen értelemben úgy gondoljuk, hogy a rendszer működőképes, és a megfelelő rugalmasságot tudja biztosítani. Mindezek alapján a vitába n, ahogy említettem, az önkormányzati bizottság 13 igen és 8 nem arányban a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak találja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A kisebbségi véleményt Szabó György ismerteti. Megadom a szót. SZABÓ GYÖRGY , az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Miniszter Úr! A kisebbségi vélemény megfogalmazásánál természetesen abból a tényből indu ltunk ki, hogy a törvényjavaslat jelentős mértékben érinti az önkormányzatok egészségügyi szakellátási kötelezettségét, jelesül azt, hogy mennyi kórházi ágyat tarthatnak fenn, illetve hány órában üzemeltethetnek szakorvosi rendelőintézetet. Teszi ezt oly m ódon, ahogy erre utalt a miniszter úr is, hogy az eddig hatályos LXIII. törvényt, amely '96ban született, hatályon kívül helyezi, és helyébe egy néhány paragrafusból álló, meglehetősen elnagyolt, felületes, nyúlfarknyi törvényt terjeszt be. Hangsúlyozni s zeretném, nem az volt az alapvető gondunk, hogy a LXIII. törvényt hatályon kívül kívánja helyezni két részletben ez a most benyújtott törvényjavaslat, mert ez akár célszerű megoldás is lehetne, abban az esetben, ha helyette egy ésszerű, célszerű, szakmaila g jobban védhető álláspontot, szabályozást alakít ki. Sajnos, azt kellett megállapítanunk, hogy erről nincsen szó, ellenben a most beterjesztett törvényjavaslat igazságtalan az önkormányzatokkal és az önkormányzatok által képviselt ellátandókkal szemben, é s emellett súlyosan sérti az önkormányzatok alkotmányosan is végzett igazgatásiellátási autonómiáját. Igazságtalannak azért tartottuk, mert azáltal, hogy a jelenleg érvényes kapacitásszerződések alapján rögzíti, kvázi mintegy befagyasztja az ellátási köte lmet az egyes önkormányzatok számára, ezzel azt a látszatot kelti, mintha e területen minden a legnagyobb rendben volna, azaz sem területi, sem szakmai aránytalanságok nem volnának a rendszerben. Érdekes módon Ódor úr is erre utalt abban a véleményben, ame ly persze nem hangzott el az önkormányzati bizottság ülésén, mert ott többségi álláspontot nem fogalmazott meg senki, viszont elhangzott a kormány képviselője részéről az egészségügyi bizottság ülésén, amit módom volt hallgatni, hogy erről bizony szó sincs , ez a rendszer sem szakmai, sem területi ellátási aránytalanság szempontjából nem védhető, mert példának okáért konzerválja azt a jelentős és elfogadhatatlan különbséget, ami a főváros és egyes vidéki körzetek között kialakult. Most az a furcsa helyzet, h ogy a kormány gyakorlatilag elismeri ezt az aránytalanságot, és mégis azt a látszatot kelti a szabályozással, hogy a jelenleg kialakult helyzetet kell alapul venni, és ez mintegy megfelelő is az ellátási igények kielégítése szempontjából. Ennek a sajátos p aradox megoldásnak, ami visszatükröződik az indoklásban is, ahol struktúraváltás szükségességéről beszél, vélelmezhetően két oka lehet. Az egyik: sajnos azt kellett megállapítanunk, hogy a kormánynak jelenleg semmifajta elképzelése nincs arról, hogy ezt a bizonyos struktúraváltást hogyan kellene végrehajtani. Ez egy óriási szakmai hiányosság, amit a törvény, ha úgy tetszik, önmaga mutat be, leleplezvén ebben a jelenlegi kormányzatnak a koncepciótlanságát. A másik, amit csak vélelmezhetünk, hogy a jelenlegi status quónak, kialakult helyzetnek egyfajta befagyasztásával talán a kormány az önkormányzatokat kívánja elandalítani, mondván, hogy ez a rendszer kialakult, megfelelő és csak finom szabályozásokat kell végrehajtani. Tartok tőle, hogy néhány önkormányzati érdekszövetség sem vette észre, hogy egy sajátos csapdát állítottak számukra. Zárójelben jegyezem meg, sajnos az nem igaz, hogy az önkormányzati
