Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 13 (186. szám) - Burány Sándor (MSZP) - a pénzügyminiszterhez - "Mire kívánja költeni a kormány a többletbevételeket?" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
147 Nézzük az ön által felvet ett kérdésekre a választ sorban! Az infláció mértéke a tervezett 6,3 százalék helyett valóban 9,8 százalék lett. Tudni kell ugyanakkor, hogy az eurózónában hazánk az egyetlen olyan ország, ahol csökkent a pénzromlás mértéke. (14.10) Van olyan ország, példá ul Írország, ahol a tervezett 3 százalék helyett kétszerese, 6 százalék lett az infláció. Az Unió országaiban míg 1999ben 1,5 százalék, addig 2000ben 2,8 százalék lett az infláció mértéke, tehát az ön szavaival élve megkétszereződött. Ennek nyilván komol y külgazdasági okai vannak, így elsősorban a nyersolaj árának drasztikus emelkedése, hiszen az olaj hordónkénti ára eddig még soha nem szökött 38 dollárra, különösen nem ilyen vágtató tempóban. A közös európai pénz, az euró a költségvetés tervezésének idős zakában még erősebb volt, mint a dollár. Az elmúlt évi mélyrepülésének köszönhetően azonban volt olyan időszak, amikor egy dollárért lényegesen több eurót kellett adni. Harmadik okként az élelmiszerárak jelentős emelkedését említeném. Ennek viszont részben nemzetgazdasági okai vannak, hiszen az árvíz, a belvíz, az aszály megszüntette a mezőgazdaságban megjelenő túlkínálatot, aminek egyenes következménye, hogy a felvásárlási árak emelkednek. Erre a mezőgazdaságnak jelenlegi állapotában nagyon nagy szüksége v olt, de a többletkiadásokat sajnos nekünk, fogyasztóknak kellett megfizetni. Ezekért az előre nem látható, nem tervezhető nemzetközi folyamatokért természetesen a mindenkori kormányzatnak kell a kockázatot és a felelősséget vállalnia. Már megszo ktuk azt is, hogy megértést, semleges gazdasági megítélést az ellenzéktől nem kapunk, nem kaphatunk. Az azonban már véleményem szerint enyhe túlzás, hogy azt kérik tőlünk, hogy a többletforrásokat az MSZP valóra nem váltott ígéreteire fordítsuk. Tisztelt K épviselő Úr! Ön interpellációjában így fogalmaz: vissza lehetne adni, lehetne építeni, lehetett volna fordítani. Ön valószínűleg a Hornkormány idejéből hozta magával gondolatait, hiszen szavai lelkiismeretfurdalásról árulkodnak; megjegyzem: van miért. A polgári kormány mondatai kijelentőek. Megőrizzük és emeljük a nyugdíjak reálértékét, ezért emelkedtek novemberben 3 százalékkal a nyugdíjak, és várhatóan további egyszeri korrekcióra is számíthatnak a nyugdíjasok. Az elmúlt két évben a nyugdíjak vásárlóért éke nőtt, és talán először nem a nyugdíjasoknak kellett áldozatot hozni azért, mert az országot nem várt gazdasági vagy természeti katasztrófák érték. A költségvetés 42 milliárdot fordít erre a célra. A kormány elhatározása, hogy a tényleges infláció és a gazdasági növekedés 50 százalékának megfelelő összegben nőjenek a jövedelmek, mert így biztosítható a keresetek vásárlóértékének növelése. Ennek érdekében újabb 46 milliárdot kapott az egészségügy, a szociális és az oktatási ágazat. Tisztelt Képviselő Úr! Ön pótköltségvetés iránti nosztalgiát fejez ki a felszólalásában. Megjegyzem önnek, ezt akkor szokás készíteni, ha a tervezett kiadások nem teljesíthetőek, ezért megszigorító intézkedésekre van szükség. Itt azonban nem erről van szó. Képviselő úr, ígérem ö nnek, hogy a kormány az államháztartási törvény betartásával, az Országgyűlés döntésével teremti meg a többletjuttatások felhasználásának lehetőségét. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszö nöm, államtitkár úr. Megkérdezem a képviselő urat, elfogadjae a választ. BURÁNY SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Nos, államtitkár úr, az idézett példákról csak annyit, hogy bár már csak ott tartanánk, hogy Magyarországon az infláció 2,8 százalékos lenne . Szeretném önt emlékeztetni arra, az inflációs prognózis tekintetében a teljes szakmai közvélemény előre jósolta mindazt, amit önök tagadtak, és csak év végén voltak hajlandók elismerni.
