Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BARTHA LÁSZLÓ, az egészségügyi és szociális bizottság előadója:
1459 minden jobbítás, amely ezen a területen bekövetkezik, fontos, és szükséges, hogy a kormány és az Országgyűlés is ez irányba elkötelezett legyen. A kormánypártok mellett arra kérem tisztelettel az ellenzéki pártok képviselőit is, hogy a törvény elf ogadásával járuljanak hozzá az egészségügy fejlődéséhez, megújításához. Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági állásfoglalá sok, valamint a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 55 perces időkeretben. Megadom a szót Bartha Lászlónak, az egészségügyi bizottság előadójának. DR. BARTHA LÁSZLÓ , az egészségügyi és szociális bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Ti sztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt héten az egészségügyi bizottság ülésén vitattuk meg és fogadtuk el általános vitára alkalmasnak a törvénytervezetet. (9.40) Néhány szót hadd szóljak a többségi oldal véleményét összefoglalva arról, hogy miért ta rtottuk mi alkalmasnak ezt a tervezetet. Maga a többször salátatörvénynek becézett csomag négy nagy, az egészségüggyel kapcsolatos törvény módosítását bocsátotta, terjesztette a tisztelt Ház elé; így a kapacitásokkal, az ÁNTSZ jogkörével, a korlátozottan c selekvőképesekkel kapcsolatos törvényekkel, illetve az egészségbiztosítási törvénnyel kapcsolatban. Mint az várható volt, a legnagyobb vitát a kapacitásokkal foglalkozó szakaszok váltották ki a bizottságban is, és talán a legfontosabbnak is mondható ez az egészségügy szempontjából. Ugyanakkor az sem vitatható - és talán ebben egyezség volt a bizottsági ülésen, tehát azt gondolom, nem volt, aki ellene szólt volna , hogy az ÁNTSZ jogkörének a bővítése, a közegészségügyi és járványügyi kompetenciák erősítése, a szűrések koordinációja mindenféleképp indokolt, és azt gondolom, hogy az európai normáknak megfelelő lépés, a megelőzés irányába hat. Ha sokat szoktuk más országok, más népek egészségügyét idézni, citálni, a finn példa talán tökéletes arra, hogy a szűré sekkel milyen népegészségügyi fejlődést lehet elérni, így a törvénynek ezt a részét mindenki üdvözölte. A korlátozott cselekvőképességgel kapcsolatos és az egészségbiztosítási törvényről néhány képviselő szólt csak. Itt gyakorlatilag a szakma egyértelműen azt mondta a bizottsági ülésen, hogy támogatja ezeket a módosításokat. Hadd térjek ki a kapacitástörvényre, hiszen ez volt az a néhány szakasz - mint már előbb említettem , amely a legtöbb vitát váltotta ki. Induljunk el a kályhától, '9094től, amikor is megtörtént az alapellátásban egyfajta modell, ami józan ésszel arra ítéltetett, hogy tovább folytatódjon majd a szakellátás területén is. '9498 nem hozott mást, csak Bokroscsomagot és a kapacitásszabályozási törvényt, aminek a módosításáról most fogunk beszélni. Azt gondolom, senki nem vitatta akkor, az akkori parlamentben sem, hogy az egészségügyben struktúraváltásra szükség van, talán a módszer nem az volt, amit követett volna esetleg az akkori ellenzék, mint a '94 és '98 között fungáló kormány, ugyani s nem ágyak bezárása a fő cél, hanem a struktúraváltás, az alapellátás és a járóbetegellátás felé tolni az egészségügyet mint hatékonyabb és egyébként a betegek számára is kedvezőbb ellátási formát. Ez az alapellátási, járóbetegszakellátási bővítés sajno s elmaradt, így a célját sem érhette el maradéktalanul a kapacitási törvény. Létrehozta a megyei egyeztető fórumokat, ami - a bizottsági többség ítélete szerint - inkább a felelősség elhárítása volt, mint az egyeztetés valós indoka. Ez egy kicsit Janusarc únak tűnt az akkori időkben, hiszen sem önkormányzat, sem egészségügyi intézmény nem volt érdekelt abban - sokszor politikai okok, sokszor különböző presztízsokok miatt , hogy a saját kapacitását csökkentse. Ezért olyan viták születtek, amelyek méltatlano k voltak az egészségügyhöz, és a kívánt célt egyébként, ami kívánatos volt, a kapacitás csökkentését nem kellő mértékben tudták elérni, hiszen a különböző miniszteri befogadásokkal ezt a lehetőséget sokszor visszaadták az egészségügynek. Ha a törvény, ez a salátatörvénynek nevezett törvény nem csinál semmi mást, csak a '96. évben született LXIII. törvényt megszünteti, már elérte a célját. (Bauer
