Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 26 (195. szám) - Az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZABÓ LUKÁCS (független):
1429 osztatlan megbecsülés és szeretet övezte őt. Hadd emlékezzem arra, hogy nekem mit jelentett a Vagyok, mit jelentett az 1994 és '98 közötti időszakban, hogy minden hónapban megkaptam tőle postán, és ebben a lapban egy hosszúhosszú írásfolyamot olvashattunk Tóth Ilonáról. Ezek voltak azok az írások, amelyek talán nemcsak engem, de engem bizonyosan arra indítottak, hogy Tóth Ilona büntetőügyét még egyszer, még sokkal alaposabban tekintsük át, s ennek az áttekintésnek az eredménye az az újabb semmisségi törvény, amelyet - és ez igazán dicséretére válik ennek a parlamentnek - ez a tisztelt Ház szinte százszázalékos többséggel fogadott el, visszaadva ezzel Tóth Ilona és más, köztörvényes bűncselekmények vádjával, de valójában politikai okokból meghurcolt '56osok becsületét. Obersovszky Gyula Jeanne d'Arch oz hasonlította írásaiban az általa személyesen jól ismert Tóth Ilonát. Emlékszem, a Vagyok egyik számában saját fényképeként közzétette Jeanne d'Arc párizsi lovas szobrának a képét, és hosszasan boncolgatta a két személyiség közötti történelmi párhuzamoka t. Tíz napja még együtt voltunk vele. Különös szeretettel és megbecsüléssel viseltetett - részben a Tóth Ilonát rehabilitáló törvény miatt is - az igazságügyi tárca vezetője és szerénységem iránt is. A távozása nagyon fájó űrt hagyott maga után. Remélem, h ogy a temetésén szerdán délután három órakor nagyon sokan leszünk. A kormány saját halottjának tekinti Obersovszky Gyula írót, és a sírjánál a gyászbeszédet Dávid Ibolya igazságügyminiszter fogja tartani. Emlékezzünk rá kegyelettel, és fogadjuk meg, hogy szellemét, mely sokban sokunkat Petőfi szellemére emlékeztet, híven megőrizzük! Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Szabó Lukács képviselő úr: "Milyen cigánypolitikát folytat a kormány? " címmel. Képviselő urat illeti a szó. SZABÓ LUKÁCS (független) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Szegény ember mindig volt, és vélhetőleg mindig is lesz. Magyarország sem kivétel. De az nem törvényszerű, hogy aki szegény, annak éhezni is k ell. Vane Magyarországon ma éhező ember? Ki kell jelenteni, hogy van. Sőt, ami ettől sokkal szomorúbb, még éhező gyermek is van. Ezzel együtt viszont azt is meg kell jegyezni, hogy aki a mai Magyarországon éhezik, az önmagának bizonyára felróható; tekinte ttel arra, hogy akik munkanélküliek, azok kapnak állami, önkormányzati segítséget, sőt közmunkát vagy alkalmi munkát, tehát a lényeg az, hogy mindenképpen neki magának is felróható. Vane a mai Magyarországon hajléktalan? Igen van, de aki a mai Magyarorszá gon hajléktalan, vagy nem rendelkezik a legszerényebb hajlékkal sem, az bizony önmagának is felróható. Azok, akik ma Magyarországon éheznek és hajléktalanok, azok zömében önpusztító életmódot folytatnak. Ennek a legmarkánsabb példája a zámolyi cigányok ese te, akik bár önpusztító életmódot folytattak, az önkormányzat is, a magyar állam is, sőt még a cigányszervezetek is akartak nekik segíteni, de ők minden segítő szándékot eltaszítva önmaguktól elhagyták az országot, és Magyarországnak külföldön a rossz híré t keltik. Kérdés az, hogy mit tett és mit tesz a kormány, meg mit tettek az eddigi kormányok annak érdekében, hogy a társadalom szerves, integrált tagjai legyenek a cigány honfitársaink is. El kell dönteni minden hatalomnak azt, hogy mit tesz, börtönöket é pít vagy iskolákat és munkahelyeket teremt. Azt hiszem, hogy a jelen kormány helyesen fogta meg ezt a kérdést akkor, amikor a családi pótlék helyett az iskolalátogatás támogatását tűzte a zászlajára, tehát az kap családi pótlékot, aki iskolába is jár. Nagy on helyesen látta azt is, hogy a cigányokat különösen kell még a magyarokkal szemben is támogatni, amennyiben felsőfokú tanintézetekbe kívánnak járni, tekintettel a hátrányos helyzetükre. Helyes az a hozzáállás is, hogy közmunkák esetén a cigányokat előnyb en kell részesíteni. De azt hiszem, hogy nem helyes általában a cigányokat támogatni, akár a munkák vagy
