Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 26 (195. szám) - Az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
1427 kuratórium összetételében a kormánypártok és az ellenzéki pártok azonos számú képviselőt delegálnak, s hogy az ellenzéki pártok a mai napig, azaz két év alatt képtelenek voltak megegyezni az általuk delegálható személyekben, arról igazán nem gondolom, hogy a kormánynak kellene tenni e. De képviselő úr most már két és fél éve ezekben az esti felszólalásaiban ezt mindig elmondja. Ugyanígy a háromhetes ülésezését is a parlamentnek mint valami óriási jogmegvonást próbálja feltüntetni. (Mécs Imre: Helyesen!) Holott teljesen természetes azo knak a kedves rádióhallgatóknak is, hogy egy rendszerváltást követő 10. évben a Magyar Köztársaság parlamentjének már nincsenek akkora jogalkotói feladatai, mint a rendszerváltás után, amikor a szocialista rendszer törvényeiből kellett egy jogállami törvén yrendszert átalakítani. S természetesen vannak olyan képviselők, mint Bauer képviselőtársam is, aki imád itt benn ülni a parlamentben és figyelemmel kísérni a munkát, amit egyébként én becsülök, mert kevesen vannak ilyenek. De azt gondolom, hogy azért, mer t ő ezt szereti csinálni, nem kéne ráerőltetni minden képviselőtársunkra. A szombati tüntetéssel kapcsolatban megint csak annyit szeretnék mondani, hogy itt több tízezres tömeget mond, én azt mondom, hogy több ezren voltak. Ezekben a számokban valószínűleg nagy csatározás lesz. Egy biztos, hogy többségében azok a szakszervezeti aktivisták voltak jelen, akik valamilyen módon, esetleg anyagilag is kötődnek a szakszervezethez, és a munkavállalók széles tömegei, akik egyébként a szakszervezeti tagságban mint a munkavállalói oldal érdekképviseletét ellátó szervezetben bíznak, még csak a szakszervezetek körében sem voltak jelen. Hiszen a szakszervezeteknek csak egy bizonyos része vett részt ebben a tüntetésben. Azt gondolom, hogy a kormány az elmúlt két és fél évb en igenis bebizonyította, hogy konszenzusra törekszik. Szeretne egy olyan polgári Magyarországot építeni és útjára engedni, amelyben azokat az értékeket, amelyek nagyon fontosak a magyar társadalom számára: a család, a munka, a nemzeti önazonosság, megprób álja konszenzus útján, megfelelő módon a társadalommal elfogadtatni. Nos, vannak olyan szervezetek és politikai erők, amelyeknek ez nem szimpatikus, amelyek ezt nem szeretnék. Nem szeretnék, hogy a családoknak jobb legyen az életük, nem szeretnék, hogy a m agyar fiatalok többsége felsőoktatási intézménybe járjon, nem szeretnék azt, hogy a lecsúszott rétegek fölzárkózhassanak a jobban menő osztályrétegekhez. Nos, azoknak ez nyilván a szemét szúrja, és megpróbálják minden lehető módon kritizálni. Sajnálom, hog y képviselőtársam is ezek közé tartozik, és azt javaslom neki, hogy inkább kísérje figyelemmel a tényleges tényeket és történéseket, és akkor talán nem ragadtatja magát ilyen késő esti órán olyan felszólalásra, amelyben nagyon durva csúsztatások is jelen v annak. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr, az SZDSZ képviselője, "Elment Obersovszky Oby Gyula, a szabad sajtó egyik megteremtője" címmel. Képviselő urat illeti a szó ötper ces időkeretben. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Elment Obersovszky Gyula, a forradalom szabad sajtójának egyik megteremtője, életének 75. évében, szomorúan mondom, stílszerűen: március 15e hajnalán. Pécsi születésű, 1945 és '49 közöt t a Színművészeti Főiskolára járt, alapító tagja a Szabó Dezső, majd a Horváth Árpád színészkollégiumnak. Mégsem a színpadra lépett, hanem Debrecenbe ment lapot szerkeszteni, színészképző stúdiót szervezett, majd országos sikerű szatirikus teátrumot alapít Dongó néven. Túlzottan mozgékony, túl sokat bírál. Rákosi ellentámadása, Nagy Imre eltávolítása után őt is kiteszik. Pestre megy, ott éri '56 ősze. Szívvellélekkel, hangjával, tollával a forradalomé lesz. Már október 24én megalapítja az Igazságot, a for radalom első lapját, amely a leghatározottabban kiáll az ifjúság követelései mellett.
