Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 9 (194. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
1258 annak tudatában vállalja adott pillanatban és minél korábban a gyermeket, hogy egy ilyen jellegű segítséget a törvény erejénél fogva igénybe vehet. Két csomópont volt a vita kapcsán, ez a saját háztartás, illetve a nyugdíj kérdésköre. Abban, gondolom, mindannyian egyetértünk, hogy a cél az, hogy a gyermeket a saját háztartásban neveljék. A cél az, hogy lehetőleg a szülők - és ezt többes számban mondom - neveljék a gyermeket. Valóban lehetnek olyan élethelyzetek, amikor a család egyik tagjának segítségére szükség van. Erre egyféle lehetőséget biztosí t ez a módosító javaslat, de olyan törvényi szabályozás, ami arra ösztönöz, hogy külön éljenek a felek, hogy huzamosabb ideig kikerüljön a gyermek a saját háztartásból... Példák hangzottak el arra, hogy ha éjszakás az anyuka vagy ha a szülők éjszakások, ak kor mi lesz éjszaka a gyerekkel, meg egyéb ilyen dolgok. Az élet azt bizonyítja, hogy a családok ezt meg tudják oldani. Takács képviselő úr felvetésére, hogy milyen ellenőrző apparátust tudunk erre felállítani: nem is kívánunk felállítani. (14.30) Mi úgy g ondoljuk és a kormány úgy gondolja, hogy a magyar állampolgárok az esetek túlnyomó többségében jogkövetőek, tehát helytelen, mondjuk, olyan törvénykezést alkalmazni, ami abból indul ki, hogy a törvényeket ab ovo, alapkiindulásban megszegik. Ettől független ül lehetnek ilyen élethelyzetek, a világ nem fog összedőlni, mint ahogy eddig is voltak ilyenek, és eddig sem volt ebből probléma. De hogy ezt törvényileg szabályozzuk, ezt az utat megnyissuk, úgy gondolom, ez helytelen; nem látjuk ezt olyan nagy problémán ak. És ha például egy hétre meg egy hónapra van távol, az végeredményben már érinti a családi jogállás megváltozását is, tehát egy másik paragrafusba ütközik, úgyhogy ezt sem kívánjuk preferálni ebből a szempontból. Sokkal érdekesebb és valós gond - mi is fölvetettük, hogy észleljük ezt - a nyugdíj kérdése, mégpedig azért, mert a kilencvenes évek elején, ha jól emlékszem, '92ben volt az Alkotmánybíróságnak a munka világával kapcsolatosan egy olyan döntése, mint amit már idéztek, hogy ez egy szerzett jog, e zt nem lehet sérteni. Ez a törvényjavaslat, hangsúlyozom, nem sérti ezt az elvet, ugyanis ez csak egy lehetőséget biztosít. Ezt a lehetőséget nem kötelező igénybe venni; ha az adott viszonyok mellett úgy ítéli meg a család, akkor igénybe veszi, ha nem, akk or nem. Mindezek ellenére ez a probléma valóban fennáll, de ezzel a problémával egyéb kérdés, a párhuzamos ellátások kérdésköre is előtérbe kerül - teljesen jogosnak tartjuk. Legutóbb, amikor a bizottságban Harrach miniszter úr meghallgatására került sor, ezt fel is vetettük, és kértük, hogy a szociális törvény módosítása kapcsán ezt mindenféleképpen rendezzük. Azonban ezt olyan módon kell rendezni, hogy ne csússzunk megint abba a helyzetbe, hogy a gyermeknevelés alapvetően gazdasági kérdés legyen, egy ilye n szabályozás kapcsán ne ösztönözzük azt, hogy többlet pénzbevétel forrásává váljon a gyermek, hanem azt ösztönözzük, hogy adott élethelyzetben ilyen lehetőséggel bírjanak élni a családok. Tudom, hogy ebben nem értünk egyet, mert az egész családtámogatási rendszerrel kapcsolatos filozófiája a jelenlegi kormányzó pártoknak, illetve az ellenzéknek teljesen más. De ez mindenféleképpen érinti ezt a kérdéskört is. Bízom benne, hogy az egész szociális törvénykezés felülvizsgálata kapcsán fogunk olyan megoldást ta lálni, ami ezt a problémát megoldja, ugyanakkor a gyermeket nem alapvetően forrásszerzőként tünteti fel. Hogy ne a minimálnyugdíjhoz, hanem a minimálbérhez kössük: ehhez mi is nagyon szívesen adnánk a támogatásunkat abban az esetben, ha ezt a költségvetési források lehetővé tennék. Ezt a vitát tulajdonképpen már a költségvetés tárgyalásakor lefolytattuk ebben a körben. Sajnos ezzel kapcsolatban újat nem tudok mondani (Szabó Sándorné közbeszólása.) , különösen annak fényében, hogy milyen természeti katasztróf ák sújtják ismételten az országot. (Bauer Tamás: Kisgazdapárt! - Derültség az MSZP padsoraiból.) Úgyhogy örülök annak, hogy már vannak olyan szocialista képviselők, akik elismerik, hogy van értelme ennek a módosításnak. Bizonyára minden téren hatalmas ígér eteket lehetne tenni, de mi a realitásoktól sajnos nem tudunk elszakadni. Jelenleg arra látunk lehetőséget, hogy egy ilyen kis lépést tegyünk, és higgyék el, abban a pillanatban, ahogy ezt a kört szélesíteni tudjuk, meg fogjuk ezt
