Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 13 (186. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
120 megfogalmazó ellenzéki képviselőtársam már utalt: ez az anyag aránytalan, és azt az érzést kelti az olvasóban, hogy össze van ollózva. Nyilvánvaló, hogy a miniszter úr, az Ifjúsági és Sportminisztérium kért információkat tárcáktól, ezek a tárcák különböző színvonalon, különböző mennyiségben adtak oda anyagokat, és ezeket különösebb iparkodás, igyekezet nélkül egymás mellé fektették. Ebből az aránytalanságból az jön ki, hogy az ifjúsági szervezetekkel például több mint negyven oldal foglalkozik, miközben például az ifjúság egészségi állapotával összesen három, azaz három oldal, és annak a három oldalnak is nagyon súlyosan megkérdőjelezhető a tartalma. Mint ahogy a jövedelmi he lyzettel is igazából két oldal foglalkozik, és nem sokkal több a szociális védőháló kérdésével. Van egy olyan fejezetcím, amely az egyes ellátási formákat, családtámogatási ellátási formákat érintő változásokat ígéri bemutatni. Ezek közül a változások közü l - ahol természetesen a gyed újbóli visszaállításáról, az adókedvezményről jó sok dicsérő szó esik - például az iskoláztatási támogatás kifelejtődött, pedig azt gondolom, hogy ennek a megváltozott családtámogatási rendszernek ez egy sarkalatos eleme. Szóv al úgy tűnik, azt az érzést kelti bennem, mintha nem is ismerné a minisztérium egészen precízen, egészen konkrétan azt az ellátási szisztémát, ami között élünk. Nem volt az egészségügyi bizottságnak előadója, amit fájlalok, mert történetesen az egészségügy i bizottság általános vitára nem tartotta alkalmasnak ezt a jelentést. Kormánypárti oldalon kormánypárti képviselők is nagyon komoly kifogásokat fogalmaztak meg az anyaggal kapcsolatban. Őszintén szólva, amikor ilyen sokáig elhúzódott az anyag napirendre k erülése, azt reméltem, hogy esetleg új változat készül, mert nagy szükség lett volna egy jobb változat kidolgozására. Ennek az anyagnak tavaly május a dátuma, májusban került benyújtásra, az egészségügyi bizottság augusztusban tárgyalta. Csak találgatni le het, hogy miért nem került ez a parlament napirendjére - ha nem az volt a szándék, hogy új változat fogalmazódjon meg - hamarabb. Most viszont itt van, és azt gondolom, hogy ennél többet, mint amit eddig elmondtam, erről az anyagról mondani nem érdemes. Va lami miatt azonban mégis köszönettel tartozhatunk, hogy ez az anyag ide került, ez pedig az, hogy beszélhetünk a valós helyzetről, a gyermekek valóságos helyzetéről. Utoljára tegnap délután hallhattuk miniszterelnök úrnak azt a nagyívű beszédét, azt az ors zágértékelő beszédét, amiben a hangsúlyt - most már nem szokatlan módon - megint csak a családok támogatására helyezte, az itt elért eredményeket, sikereket méltatta. Azt gondolom, hogy ez az OrbánTorgyánkormány sikerpropagandában meglehetősen jó teljesí tményeket tud felmutatni. Ezeket az állításokat, üzeneteket, amiket a lakosságnak küldöznek, nem igazán hagyják befolyásolni a tények által. Éppen ezért hoztam néhány dokumentumot, amiben statisztikai adatok szerepelnek a valós helyzettel kapcsolatban. Itt van például a KSH egyik legfrissebb jelentése, egy kis füzet, a novemberi szám; az elmúlt év novemberében jelent meg. A gyermekes háztartások jövedelmi helyzetéről röviden és tömören azt fogalmazza meg ez a jelentés, hogy az évtized elejéhez képest valame nnyi megfigyelt csoportban romlott a helyzet. Ha a grafikont is megnézzük, látjuk, hogy jelentősen romlott, és bizony az utolsó egykét év fejleményei nem tudták ezt a grafikont egy picit, jelzésértékűen sem visszafordítani. A megélhetési minimumokkal kapc solatban azok az adatok szerepelnek 1999re vonatkozóan, hogy a három- és többgyermekesek körében a létminimum alatt élők aránya 57 százalék. Ez ijesztő! A gyesen, gyeden lévők körében a létminimum alatt élők aránya 50,7 százalék. És akkor nem beszéltem mé g arról, hogy tulajdonképpen ezek az adatok - tekintve, hogy átlagok - valami nagyon fontosat, a szórást, a jövedelemtávolságot fedik el. Egy másik, mostanában sokat hivatkozott dokumentum, a Tárki legfrissebb kötete a 2000. évben végzett kutatásuknak az e redménye, amire hivatkozott egyébként a miniszterelnök úr is, és nagyon
