Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 8 (193. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KÁDAS MIHÁLY (Fidesz):
1170 Hadd térjek még ki a költségvetésre. Ez az, amire az előbb is utaltam. Kérem, önök fogadták el a kétéves költségvetést! Ezt a törvényjavaslatot már azt követően nyújtották be, és ebben még éves költségvetésről esik szó. Azt go ndolom, hogy ez egyszerűen nonszensz. Néhány gondolat erejéig hadd térjek ki a testület dolgára. Kérem önöket, gondolják végig, mit jelent az, hogy egy közgyűlésnek a határozatképessége 50 százalék plusz 1 főnél igaz, és ha minősített többség van, akkor a 60 százalék elég. Ez azt jelenti, hogy 30 százalékkal lehet olyan döntést hozni, amiről önmagában azt mondjuk, hogy súlyos kérdés, mert minősített többség kell hozzá, a tagok 30 százaléka plusz 1 fő meghozhatja. Hát miért nem mondjuk ki, hogy a tagok 50 pl usz 1 százalékának egybehangzó szavazata kell ahhoz, hogy minősített többséget jelentő kérdésekben bármi eldőlhessen? Azt gondolom, ezt mindenképpen meg kellene fogalmazni és valahol érvényesíteni kellene ebben a törvényjavaslatban. De olyan pontatlanságra is hadd térjek ki: beszél arról, hogy a testületnek milyen bizottságai lesznek, utána már csak azt mondja, hogy a bizottság elnöke helyettesítheti a testület elnökét. Melyik bizottságé? Aztán még tovább megyek. Az előkészítő bizottság munkája befejeződik az alapszabály elfogadásával. Hogyan folytatódik tovább? Hogyan lesz a tisztségviselők megválasztása? Mikor? Ki bonyolítja? Ez az, amiről azt gondolom, nekiindult ez annak, hogy lesz ebből egy keretszabályozás, de valahol rettentően rosszul sikerült. És ne kem az a félelmem, amiben egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik azt fogalmazták meg, nagyon jól kisejlik ebből a javaslatból, hogy a törvény erejénél fogva hozunk néhány vállalkozást monopolhelyzetbe. Holott azt gondolom - és ebben egyetértek Balc zó és Szabados képviselő urakkal , hogy igenis az kell, hogy aki arra adja a fejét, hogy tankönyvet akar írni, és vállalja a megfelelő szakmai grémiumok előtt, hogy meg tudja védeni az álláspontját, tehát a tankönyv tartalmát, akkor azt lehet nyomtatni, a ttól függően, hogy a kiadó ezt milyen feltételekkel tudja megtenni. Számukra ez lehet az egyetlen garancia, amiért érdemes megcsinálni. Minden más esetben van a felkérés, a megkérés, ami az én olvasatomban egy kicsit mindig valahogy feltételes módban jelen ik meg, és egyfajta bizalmatlanságot jelent. Befejezésül tisztelettel kérem, ezért gondoltam én magam is, hogy a legjobb lenne, ha a kormány visszavonná ezt a javaslatot, és a vita alapján készítene egy olyan javaslatot, amelyet most már megfelelő konszenz ust tartalmazva hoz a Ház elé. És elnézést kérek államtitkár úrtól, de befejező mondatom rendkívül epés: nincs bizalmam abban, hogy változás lesz, mert pont ma délelőtt ez a Ház a részletes vita során egy másik törvényben kimondta, hogy a halastólétesítés infrastrukturális beruházásnak minősül Magyarországon. Ezek után nekem nem sok bizalmam van. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Kádas Mihály úr, a Fidesz képviselője. KÁDAS MIHÁLY (Fidesz) : Köszönö m, elnök úr. Azt szeretném megkérdezni a tisztelt ellenzéki képviselő úrtól, már többször elhangzott, hogy hátrányos helyzetbe, bizonyos csoportokat meg preferál a törvény. Szeretném megkérdezni, hogyan teszi ezt, és melyek ezek a csoportok vagy vállalkozá sok, vagy gazdasági társaságok. Ez az egyik. A másik a tankönyvár meghatározása, hogy milyen növekménye lehet egy tankönyvnek. Hát nem tudom, hogy milyen a mozgástere az egyes kiadóknak. Nyilvánvaló, hogy a nagyobbaknak nagyobb, a kisebbeknek kisebb. Keres tem itt egy grafikont, amely a Tárkifelmérésben volt, csak nem találom ezt a papírt, ahol, ha jól emlékszem, 7 vagy 8, vagy 9 százalék volt a haszon a tankönyvelőállításon. Egy ilyen piacnál tudjuk, hogy azért különleges a piac, mert kötelező, nem lehet választani a szülőnek, iskolának, diáknak, hogy vesz vagy nem vesz tankönyvet, meg kell vennie, hiszen az állam kötelezi arra, hogy iskolába járjon. Ha megtehetnénk, természetesen én is nagyon örülnék neki, ha az
