Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 13 (186. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - CSIZMÁR GÁBOR, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
110 3,5 millió fiatal életének perspektívája mindenkép pen ennek számít. Ezért is üdvözlendő, hogy a jelentés önkényes kiemelésekkel nem próbálkozik, másrészt azonban éppen az elmúlt hónapokban került a plénum elé a sportügyek törvényi szabályozása vagy a drogok visszaszorítását célzó nemzeti stratégia is. E t émák tehát érthetően kevésbé részletezettek a jelentésben. Egyes kritikai észrevételekkel az oktatási bizottság többsége is egyetért, például szükségesnek lát egyes adatokat tovább aktualizálni. Az sem szerencsés, hogy a jelentést az első negyedév végére k ell benyújtani a kormány részéről a parlamentnek, mert ez gyakorlati okokból valóban nehezen tartható és szintén az adatok frissességének a rovására megy. Ezen azonban a tisztelt Háznak kell és lehet változtatnia. Az oktatási bizottság egyhangúlag támogatj a azt a kezdeményezést, hogy a jövőben az imént említett határidő az őszi időszak kezdetéhez igazodjék. A bizottság többsége addig is alkalmasnak tartja a mostani jelentést általános vitára, bár valamennyien még az előző ülésszakra terveztük a napirendnek ezt a pontját. Egyben kérjük a plénumot, hogy a felvetett szempontok figyelembevételével tárgyalja meg az anyagot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Csizmár Gábor úrnak, a kisebbségi vélemény e lőadójának. CSIZMÁR GÁBOR , az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy képviselőtársam említette, tavaly szeptember 20án tárgyalta az oktatási és tudományos bizottság ezt a jelentést. A jelentés tárgyalása során számos kritika fogalmazódott meg. Ezek közül néhányat említenék a rendelkezésemre álló időben. Először is rögzítsük, hogy a kormány 1999ben nem tett eleget az országgyűlési határozatban megfogalmazott kötelezettsé gének, hiszen most először nyújtja be, holott évenként kellett volna benyújtania ezt a jelentést. Ez olyan sajnálatos mulasztás, amit a kormány eddig még nem magyarázott meg; vagyis nem tette lehetővé, hogy az Országgyűlés szembesüljön a korosztály helyzet ével, és nem számolt el azzal, hogy a korosztály helyzetével kapcsolatosan a kormány miféle intézkedéseket tett. Kritikaként fogalmazódott meg, hogy szinte csak a KSH adatai szerepelnek a jelentésben. Ezzel összefüggésben megfogalmazódott, hogy úgy tűnik, nincs kormányzati ifjúságkutatás, legalábbis annak az adatait nem használja a kormány; úgy tűnik, az adatokat ismeri a kormány, de nem elemzi; és sajnálatos az is - ellenzéki képviselőtársaim részéről szintén megfogalmazódott , hogy az előterjesztő néhány területen nem aktualizálta az adatokat, így például a családi pótlékra, a gyermekgondozási segélyre, a gyermekgondozási díjra vonatkozó grafikon 1997ben véget ér, mert egyébként, ha folytatódna, akkor világosan látszana, hogy például a gyermekgondozási d íjat 1998 óta nem emelte a kormány. Ha folytatódna a grafikon, akkor világos lenne, hogy elértéktelenedett ez a családtámogatás az elmúlt esztendőkben. A statisztikai adatokhoz tartozik az is, hogy nincs olyan statisztika ebben a csaknem 180 oldalas jelent ésben, amely megfelelne a gyermek jogairól szóló egyezmény kritériumainak, vagyis nincs a 18. életévig szóló statisztika. Van a 14. életévig, van 15 és 39 év között, de nincs a 0tól 18ig terjedő életkorra vonatkozóan rendezett és elemzett statisztika. En nyit az adatok hitelességéről és az adatokkal való megalapozottságról. Képviselőtársam említette, néhányan örömmel fogadták, hogy a diákjogokkal foglalkozik a jelentés. Mi viszont azt fogalmaztuk meg a bizottsági vitában, hogy a diákjogokkal összefüggésben sajnálatos módon mindössze az Oktatási Minisztériumban működő Országos Diákjogi Tanács és a Comenius 2000 program mint terv szerepel a programban, ugyanakkor sem az általános, sem a középiskolai, sem a felsőoktatási hallgatók, diákok szociális helyzetéről , a diákok jogairól, jogérvényesítéséről, jogismeretéről, az ezt elősegítő intézményekről egy árva szót sem szól a jelentés, semmifajta hiányt, jelenséget, feladatot nem talál e területen, miközben minden más
