Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 13 (186. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZABÓ IMRE, az ifjúsági és sportbizottság elnöke, a napirendi pont előadója:
105 növekedett, mint az egykét gyermekes háztartásban élő gyermekeké. Jövedelemhátrányuk az 1999es 41 százalékról 33 százalékra csökkent. A szegényebb, de munkával rendelkező gyermekes családok a jóléti támogatások családi támogatások javára történő átrendezése révén az elmúlt évben tényleges pozíciójavulást érhettek el." Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindaz, amit idéztem, elégedettségre okot nem ad, de azt mutatja, ho gy az elmúlt több mint két esztendő folyamatai következtében Magyarországon végre csökken a gyermekszegénység, megmutatja, hogy egy olyan úton halad az ország a parlament döntéseinek következtében, amely kapcsán csökkenő tendenciát mutat végre a gyermekekr e leselkedő szegénység. Éppen ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, kormánypárti és ellenzéki padsorokban egyaránt, hogy támogassák a kormány azon elképzeléseit, ami továbbra is azt szolgálja, hogy Magyarországon egyre kevesebb gyermeknek kelljen szegén y családban élnie és felnőnie. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem szeretném túllépni a rendelkezésemre álló 15 perces időt, így tehát, ha az elnök úr megengedi, befejezésül annyit szeretnék elmondani, bár megítélésem szerint ugyancsak a lényeget elfedő politi kai petárdapufogtatás hallható a magyarországi bűnözési statisztikák kapcsán, e tekintetben is hadd jegyezzem meg, hogy a gyermekek és a fiatalok terhére elkövetett bűncselekmények száma is kedvező, csökkenő tendenciát mutat, mint ahogy a gyermekek és fiat alok által elkövetett bűncselekmények száma is jelentős csökkenő tendenciát mutatott az elmúlt kéthárom évben. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 1995ben egy nagyon fontos döntést hozott a parlament, minden esztendőben megteremtette a lehetőségét annak, hogy a gyermekek és fiatalok helyzetéről szóló beszámoló parlamenti megtárgyalásával a jövőről ejtsünk szót. Most első alkalommal él ezzel a maga teremtette lehetőséggel a parlament. Tisztelettel kérem kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimat, hogy keressük a zokat a lehetőségeket, keressük a közös cselekvés lehetőségét annak érdekében, hogy együtt tudjuk építeni a jövőt, együtt tudjuk segíteni a Magyarországon élő gyermekeket és fiatalokat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELN ÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szabó Imrének, a sportbizottság elnökének, a napirendi ajánlás szerint 10 perces időkeretben. SZABÓ IMRE , az ifjúsági és sportbizottság elnöke, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ifjúsági és sportbizottság 2000 júniusában foglalt állást a jelentés általános vitára való alkalmasságáról, és a jelentésben tapasztalható egyenetlenségek okán is, a téma kiemelt fontosságára való tekintettel is úgy dö ntött, hogy a már kijelölt bizottságokon túlmenően további bizottságokat kér fel arra, hogy a jelentést tárgyalja meg, járuljon hozzá, gazdagítsa azt a szakmai hátteret és azt a kört, amellyel ezáltal teljesebbé válhat a jelentés. Így a kijelölt bizottságo kon túlmenően a költségvetési, honvédelmi és az önkormányzati bizottság is tárgyalta a jelentést. Ezen tárgyalásokon túlmenően rendkívül fontosnak tartottuk, hogy az ifjúságért és az ifjúsággal dolgozók és maguk az ifjúsági szervezetek is minél szélesebb k örben megismerhessék és véleményezhessék azt a jelentést, amely róluk készült. Ennek eredményeképpen tavaly szeptember 21én egy parlamenti nyílt napot szerveztünk a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, melyen közel száz civil és érdekképviseleti szervezet vett részt, képviseltette magát. Ez a nap és a jelenlévők, a jelentkezők magas száma is jelzi azt, hogy e területen jelentős várakozás és jelentős igény érhető tetten azon szervezetek részéről, amelyek az ifjúsági párbeszéd intézményesített formájának vég legesítésére várnak, és ennek az ifjúsági párbeszédnek az elmúlt két évre jellemző gyengeségét talán itt próbálták meg kompenzálni. A bizottságok állásfoglalásait követően azt a tapasztalatot szűrhettük le, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium önmagában e gy tárcaként természetesen nem tehető felelőssé mindazokért a
