Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 13 (186. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter, a napirendi pont előadója:
103 (9.30) Így tehát tisztelettel köszönöm mindenkinek az észrevételét, aki olyan kérdésre, olyan megközelítésre hívja fel a figyelmet vagy hívta már fel a figyelmet a jelentés bizottsági megtárgyalása során, ami esetleg hiányzik a dokumentumból. Azok nak az észrevételét is köszönöm, akik ilyen hiányokra itt, a parlamenti vitában hívják fel a figyelmet. Ezek a javaslatok, amelyek akár itt, az ország házában, akár azon kívül, a gyermek- és ifjúsági szervezetek részéről hangoznak el, segíthetik a kormányn ak azt a munkáját, aminek következtében évről évre még pontosabb, még részletesebb, de ennek köszönhetően valószínűleg még terjedelmesebb jelentés kerülhet az Országgyűlés elé. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy az országgyűlési eszmecsere kezd etén öt pontban foglaljam össze a mondanivalómat. Szándékosan nem a "vita" kifejezést hangoztatom, hiszen remélem, hogy a parlamenti tárgyalás során nem annyira a meglévő különbözőségek hangsúlyozása vagy inkább túlhangsúlyozása lesz a jellemző, hanem azon közös cselekvési lehetőségek megtalálása, az együttműködés formáinak a keresése, aminek köszönhetően valóban, ahogy azt talán mondani szokták, vállt vállnak vetve lehet tenni annak érdekében, hogy a gyermekek és a fiatalok még kedvezőbb helyzetben legyene k Magyarországon. Először is hadd szóljak néhány szót a népesedési mutatókról. Ahogy mondtam, Magyarországon ma mintegy 3,5 millió honfitársunk tartozik a gyermek- és ifjúsági korosztályokhoz. Jelentős népességről van tehát szó, honfitá rsaink jelentős köréről. Az elmúlt évtizedben elég sok szó esett egy szerintem eufemisztikusan csak kedvezőtlen demográfiai folyamatként jellemzett eseménysorozatról. Azt gondolom, az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb nemzetpolitikai kérdés az, hog y az elmúlt tíz esztendőben sajnos tartott, sőt bizonyos években felerősödött Magyarországon a népességfogyás. Ez a népességfogyás összességében azt jelenti, hogy egy évtized alatt 239 ezerrel többször temettünk, mint ahány keresztelő volt Magyarországon; a rendszerváltoztatás után egy évtizeddel 239 ezerrel vagyunk kevesebben. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek az adatok a gyermek- és ifjúsági korosztály körében még súlyosabb folyamatokról tudósítanak. A negyven évnél fiatalabb honfitársaink lélekszáma 1990 és 1998 között majd félmillióval csökkent, így tehát az a kicsit statisztikai terminus technicus, amit elöregedésként szoktak emlegetni, nem kevesebbet jelent, mintsem hogy a rendszerváltoztatás után tíz esztendővel félmillióval kevesebb fiatal ember, több százezerrel kevesebb gyermek és fiatal él Magyarországon ahhoz képest, amennyien 1990ben voltak. Azt gondolom ugyanakkor, hogy kellő óvatossággal, de mégis reális optimizmussal lehet értékelni azt, hogy ezek a rendkívül súlyos népesedési folyamatok a tav alyi esztendőben határozottan megfordulni látszottak. 2000ben 3 százalékkal több gyermek született Magyarországon; és a népesedési folyamatokat sajnos egyébként befolyásoló másik adat, azaz a halálozási adat is olyan képet mutatott, ami kedvezőbb folyamat okról tudósít, mert itt 3 százalékos csökkenés volt tapasztalható. Megítélésem szerint nincs fontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, mintsem az, hogy Magyarországon a születő gyermekek száma növekedjen, a halálozási mutatók pedig csökkenjenek. Ilyen értelemb en ez az olló reményeink szerint minél szélesebbre fog nyílni. Engedjék meg, hogy másodikként hadd szóljak a köz- és felsőoktatás legfontosabb kérdéseiről két szempont alapján. Egyrészt az elmúlt években tovább erősödött az a kedvező folyamat, hogy a gyerm ekek és a fiatalok Magyarországon egyre nagyobb számban szereznek középfokú végzettséget, egyre nagyobb számban vannak azok, akik legalább az érettségi megszerzéséig folytatják a tanulmányaikat. 1989ben az általános iskolai tanulmányaikat befejezők 20 szá zaléka tanult tovább gimnáziumban és 27 százaléka tanult tovább szakközépiskolában. Ez a szám 1999ben a gimnáziumban továbbtanulók esetében már 31 százalékra, a szakközépiskolában, tehát érettségit adó középfokú oktatási intézményben továbbtanulók esetébe n pedig 38 százalékra emelkedett. Ugyancsak rendkívül kedvező az a tízesztendős folyamat, aminek köszönhetően ez az arány
