Országgyűlési napló - 2000. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. december 19 (184. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SZANYI TIBOR (MSZP):
115 legnagyobb bankja csődközeli állapotba kerüljön vagy csődbe menjen, egyszerűen az ott meglévő betétesek érdeke, a magánbefektetők és a kisvállalkozók, vállalkozók pénze ezt nem teszi lehetővé. (21.10) Lépnünk kellett, és a magyar ezt a lépést megtette, a Postabank kérdését rendezte. Ugyanezt mondhatom el egy másik hasonló bankválságról, a CW Bank ügyéről. A parlamenti vizsgálat a napokban fog lezárulni. Bízom benne , hogy a magyar kormánynak azt a következetes magatartását, amely a banki problémák tisztázására és általában a jegybank kereskedelmi banki tevékenységének megszüntetésre törekedett, majd ez a jelentés is támogatni fogja. A '98as és a '99es év is termész eti csapásokkal volt sújtott. Emlékezzünk vissza a tiszai árvízre; emlékezzünk vissza a belvizekre, a tiszai ciánszennyezésre; emlékezzünk vissza arra, hogy déli szomszédainknál háború folyt, amely jelentős mértékben apasztotta a magyar bruttó hazai termék et. Egyes felmérések szerint 120130 milliárd forinttal volt kevesebb a bruttó nemzeti össztermék, mert idegenforgalomból, az elmaradt tranzitszállításokból, az elmaradt exportlehetőségekből nem folyt be ez az összeg az államkasszába, és nem termelődött me g ez a nemzeti érték. Én tehát azt gondolom, hogy a miniszter úr tevékenysége az elmúlt két és fél évben eredményes volt, hiszen mindezen válságok ellenére a magyar gazdaság 4 százalék feletti növekedési tartományban maradt. Ma, amikor arról beszélhetünk, hogy az első negyedévben 6,6, a második negyedévben 5,9, összességében tehát 6,2 százalékos első félévi növekedés volt, akkor ezt egyértelműen sikerként könyvelhetjük el. Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon remélem, hogy mint - klasszikus XIX. századi szóval - d ezignált miniszter azt a megelőlegezett bizalmat, amit ön itt megtett, megadja nekem, és reményeim szerint meg tudok felelni azoknak az elvárásoknak is, amelyeket mint képviselő támaszt egy pénzügyminiszter tevékenységével szemben. Köszönöm szépen a hozzás zólását. Engedjék meg, hogy utolsó hozzászólóként békés, áldott karácsonyt kívánjak mindenkinek! Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönjük, államtitkár úr. Mi is sok sikert kívánunk önnek miniszteri munkájához is. Végül napirend utáni felszólalásra jelentkezett és megadom a szót Szanyi Tibor képviselő úrnak, MSZP, "A millenniumi év teendői" címmel. Tessék, képviselő úr! DR. SZANYI TIBOR (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Üres ez a Ház, pedig a mai alkalom megérdemelne egy kicsit nagyobb jelenlétet; ha jól látom, a tisztségviselőkkel együtt is talán heten vagy nyolcan vagyunk itt parlamenti képviselők. Úgy gondolom, hogy a többiek a jó munka tudatával vagy éppen ellenzéki keserűséggel mentek haza, de úgy gondolom, hogy egyik sem helytálló, mert végül is itt a keserűség talán nem annyira indokolt, viszont azt hiszem, a jó munka tudatával sem sokan távozhattak, ugyanis elmulasztott ez az Országgyűlés egy csomó mindent. Itt, ahol mi most vagyunk, ennek az évnek, az évtizednek, sőt még az évszázadnak vagy akár az évezrednek is az utolsó magyar parlamenti ülése, és nagyon hiányoltam azt, amit az előbb az államtitkár úr mondott, hogy itt hivatalból sem a Országgyűlés, sem a kormány részéről nem hangzott el egy jó szó az országnak, hogy boldog karácsonyt vagy valami hasonló. Köszönöm, hogy az államtitkár úrnak ez eszébe jutott. Hogy ez tudatos volt vagy sem, azt nem tudom, mert nem vagyok abban biztos, hogy ezt jó szívvel megtehetjük, és abban sem vagyok biztos, hogy mindenkinek boldog lesz ez a karácsony egyk ét nap múlva Magyarországon. Még a tavaszi ülésszak végén lelkiismeretesen, több alkalommal is szóltam, felszólaltam annak érdekében, hogy a millenniumi év alkalmával ne csak szigort, hanem kegyelmet is gyakoroljon ez az ország, és indítványoztam, hogy jus son amnesztia azoknak, akik nem valamiféle erőszakos
