Országgyűlési napló - 2000. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. december 19 (184. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - SZABÓ LUKÁCS (független):
113 ruszinnak, a szlovákok szlováknak, a szlovének szlovénnek. Mert valóban igaz az, hogy nemcsak mi adtunk a környezetünknek, mi adtunk Európának, hanem mi tanultunk és kaptunk is tőlük, és nem érdemes ezt különválasztani. Ezt nem mástól kell eredeztetni, mint attól a Szent István királytól, aki fiának, Imre hercegnek írt Intelmeiben így szólt a nemzetiségek kérdéséről: "Mert amiként különkülön tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különkülön nyelvet és szokást, különkülön példát és fegyvert hoznak magukkal. S mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő." De hogy rátérjek a konkrétumokra, hisz gondolom, ön is ezt vá rja tőlem, néhány adattal hadd szolgáljak. A 2000. és 2001. esztendőben a szomszédos országokban megrendezésre kerülő millenniumhoz kapcsolódó kulturális programok megoszlása a következő: Ausztria 13 millió, Horvátország félmillió, Románia 1,3 millió, Szlo vákia 7,5 millió, Szlovénia 3,3 millió forint. De ne feledkezzünk meg arról, hogy a magyar államiság ezer esztendeje természetszerűleg nem korlátozódott kizárólag a Kárpátmedencére. Hiszen nemcsak a Kárpátmedencében élő nemzetekkel, hanem azokkal is fogl alkoznunk kell, akik határainkon túl NyugatEurópában vagy a tengerentúlon élnek. A Kárpátmedencei szomszéd államokban a felsoroltakon túl a következő beruházások, projektek valósultak meg. Csak példaként említeném meg a királyhelmeci millenniumi emlékmű és park létrehozására adott közel 10 millió forint támogatást, vagy a Lendva városában felállítandó Szent István szobor közel 5 millió forintos összegét. Ez a felsorolás persze sokáig folytatható lenne, és magammal hoztam jó néhány kimutatást, amelyet tisz telettel a képviselő úr rendelkezésére bocsátok. Hadd tegyem hozzá, hogy nem különítettünk el külön keretet a határainkon belül élő más nemzetiségűek számára, egész egyszerűen azért nem, mert az diszkriminatív lett volna, mint ahogy a határon túl élő magya rság számára sem különítettünk el keretet, de fenntartottuk azt a jogot és lehetőséget, és úgy hiszem, helyesen döntöttünk, hogy például a "Kultúrával a Nyugat kapujában" nevű rendezvénysorozatot - amelyen több mint 400 ezer ember vett részt ebben az eszte ndőben - egyébként egy nemzetiségi faluban kezdtük, jelezvén azt is, hogy a nemzetiségek úgy, ahogy a képviselő úr mondta, igenis fényesítik Magyarország tekintélyét, fényesítik az örökségünket, velük közös volt a múltunk, közös a jelenünk, és reméljük, ho gy közös lesz a jövőnk is. A millenniumot ebben a tekintetben ezzel a gondolattal szeretnénk az eddigiekhez hasonlóan a továbbiakban is folytatni. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, államtitkár úr. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Szabó Luká cs képviselő úr, független: "Ki legyen a Magyar Nemzeti Bank elnöke?" címmel. Tessék, képviselő úr! SZABÓ LUKÁCS (független) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tartozom a miniszterelnök úr baráti köréhez, sőt nem is akarok oda tartozni. A belügyminiszter úrral k apcsolatban pedig - és érthetetlen számomra, miért élvezi határtalan bizalmát, úgy tűnik - egyenesen gyakori bírálója vagyok. Ezt mindazért kellett hogy elmondjam, hogy hitelesítse azt, amit ezt követően el akarok mondani. Néhány hónap múlva ugyanis új eln öke lesz a Magyar Nemzeti Banknak, Járai Zsigmond korábbi pénzügyminiszter úr személyében. Ez nemcsak szerencsés, hanem kifejezetten bölcs döntés is volt a miniszterelnök úrtól, mert Járai Zsigmond pénzügyminiszter úrban egy olyan új elnöke lesz a Magyar N emzeti Banknak, aki hosszú éveken keresztül bizonyította már a szakmai alkalmasságát és emberi tisztességét, kellő alázatát a mindenkori ügy szolgálatában. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Járai Zsigmond volt a pénzügyminiszterhelyettes az átmeneti N émethkormányban. Felmerült a neve pénzügyminiszterként az Antallkormányban is, a Hornkormányban is, most pedig két és fél év óta, állíthatom, közmegelégedésre látta el a feladatát, ami a pénzügyi tárca vezetését illetően igen nagy teljesítménynek nevezh ető.
