Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak

2000. december 12 (182. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP):

9866 A külföldi megítélés szempontjából a családi borászatok

jelentősek, mint ahogy a francia borászatot is a nagy chateauk teljesítményei és termékei alapján ítélik meg. A nyugati példák alapján a termékértékesítő szövetkezetek

jöhetnek szóba a családi vállalkozások mellett. Ez a két forma

az, amely a kibontakozás érdekében feltétlenül támogatandó.

Természetesen jelen vannak privatizált formában a nagy

üzemek

is, amelyek zömmel tőkeerősek, szintén képesek jó minőségű

bort előállítani, azonban a korábbi évtizedektől eltérően

integrációra nem nagyon vállalkoznak. A borra vonatkozóan a jövedéki szabályozás augusztus

1jétől indult. Ez zárt rendszert teremte

tt, amelyben a vámhatóság az ellenőrzéseit, a bor eredetének vizsgálatát

hatékonyan tudja végezni, s felderíthető lenne a szőlőt nem

látott hamis borok forgalmazása, azonban úgy tűnik, hogy a

jövedéki törvény megfogalmazása, paragrafusai éppen a

kistermelő

knek, középvállalkozásoknak jelentenek

elviselhetetlen adminisztrációs terhet, pedig a hamisítások nem

ebben a körben történnek. A 21/2000. számú FVMPM együttes

rendeleten kellene változtatni. A jelenlegi pincekönyv egy

nagyüzemek által vezethető szakmai

pincekönyv, és nem az,

amire a VPOPnek jövedéki adó beszedéséhez és a folyamat

figyeléséhez szüksége lenne. A magyar borok világhírének visszaszerzéséhez megvan

minden adottságunk. Ezt a lehetőséget egy esetleges rossz

szabályozással elveszíthetjük. Szere

tném, ha borainkról a több

mint kétszáz éve élt svéd költőhöz, Bellmanhoz hasonlóan

emlékeznének meg világszerte, aki "Mit egy Bacchushívő

kíván" című versében így ír a magyar borról: "Jajha, barátim!

volna csak / Torkunk java, dézsa magyar bor!"