Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak

2000. december 5 (179. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LÉVAI FERENC (MSZP):

9266 Ennyi elég ahhoz, hogy bírói vélemény alapján a büntetési

tétel egy részét elengedjék, és az emberekre veszélyes bűnöző

ismét nyugodtan sétálhasson közöttünk. Tudom, hogy az

európai jogi normákhoz történő igazodás uniós csatlakozásunk

egyik alapfeltétele. Vajon az ilyen eset mennyiben európai?

Vajon mennyiben nevezhető felelősségteljesnek az ilyen döntés

és gyakorlat? Ki védi meg a becsül

etes állampolgárokat ettől a

bűnözőpártinak tűnő gyakorlattól? Miért nem lehet az élethez való jogot tisztelni nem tudó,

gátlástalan, önkontroll nélküli, visszaeső, társadalmilag

nyilvánvalóan veszélyes bűnözőket véglegesen elkülöníteni az

emberiségtől? A

jogalkotók logikusan magyarázzák a

halálbüntetés eltörlésének szükségességét és annak fenntartását.

Ilyenkor azonban megszűnik a logika. Tatabányán és környékén tapasztalni lehetett azt a

keserűséget, dühöt, amit a történtek okoztak. Családok féltették

sze

retteiket. Ez a hangulat termékeny talajt biztosított a

halálbüntetés visszaállítását kezdeményező országos

aláírásgyűjtésnek. Önkéntesek jelentkeztek az ívek munkahelyi,

forgalmas helyeken történő aláíratásának végzésére. Helyenként

sorok álltak, hogy alá

írhassák a bosszú gyűjtőívét. Hová

vezethet ez? Még néhány kevésbé átgondolt szabadlábra

helyezés, bűnözői szabadságolás, és könnyen összejöhet a jogi

lépést kikényszerítő aláírásszám. Mindnyájan tudjuk, hogy az európai uniós csatlakozásnak

kizáró oka egy

ország esetében a halálbüntetés megléte. Nekünk

tehát döntenünk kell a legsúlyosabb bosszú és a tíz éve folyó

csatlakozási szándékunk között. A jogalkalmazó felelőssége is,

hogy a közhangulat ilyen és hasonló ügyek miatt ne forduljon

szembe nemzeti érdekün

kkel.