Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. december 5 (179. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LÉVAI FERENC (MSZP):
9265 visszaélni a t ürelmükkel, nagyon tisztelve elnök asszonynak ezt a kitartását, amit ebben a kései vagy korai órában tanúsít. Sajnálom, hogy a kormány tisztelt képviselői nincsenek jelen, és így nem áll módjukban reagálni arra, amit elmondok, bár úgy gondolom, a napirend utániak is megérdemelnék ezt. Sajnos, nem egyedülálló az az eset, amely néhány hete Tatabányán történt és az állampolgárok mélységes felháborodását váltotta ki. Egyik este 22 óra után egy, a délutános műszakból hazatérő fiatalasszonyt brutálisan meggyilkol tak. Azóta egy szerető család és két kisgyermek hiába várja haza az édesanyát. Az elkövető letartóztatása után kiderült, hogy nyolc évvel ezelőtt ugyanebben a városban ugyanez a személy már több erőszakos bűncselekményt követett el, amelynek következménye egy fiatalasszony halála és több tönkretett élet volt. Egy másik város szomorú története, hogy egy kétszeres gyilkosságért elítélt férfi, szabadságán újabb ember életét kioltva vonult vissza a börtönbe. Hogyan történhet meg, hogy egy első fokon 20 évre, ma jd jogerősen 12 évre elítélt, közösségbe nyilvánvalóan nem engedhető bűnöző ismét gyilkolhat? Hihetünke és bízhatunke az igazságszolgáltatásban és a büntetésvégrehajtásban? (2.10) Az egyszerű, a büntetőjogban járatlan állampolgár hité ben a szabadságvesztés a szabadság valódi elvesztését jelenti. Pedig ez nem így van, hiszen akár a legsúlyosabb bűnért elítélt is rendszeresen szabadságot, eltávozást kaphat. Elég hozzá a jó magaviselet, ami a börtönben azt jelenti, hogy az eltávozásról id őben visszatér, nem ittas, megtartja a börtön szabályait, például naponta borotválkozik, és illedelmes a nevelőtiszttel.
