Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 6 (155. szám) - A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP):
877 Tisztelt Ház! A társadalom szenzitizálása a kábítószerprobléma és a kábítószeresek iránt nem jelentheti azt, hogy a kábítószerfogyasztók valamiféle poz itív diszkriminációban részesüljenek a kábítószert nem fogyasztó egészséges vagy netán örökletes kórban szenvedő állampolgárokkal szemben. Ne essünk át a ló másik, túlsó oldalára azáltal, hogy az Országos Egészségügyi Pénztár számukra ingyen biztosítson eg yes igen költséges gyógyszereket, mint a Methadon, Naldrexon és a többi, míg az életüket végigdolgozó szegény nyugdíjasok a gyógyszerüket nem képesek kifizetni. Tehát nehogy az árnya is legyen egy pozitív diszkriminációnak! Amúgy egyáltalán, ha már gyógysz erek neveit említem, nem helyes, hogy egyes gyógyszerek neve szerepeljen egy nemzeti stratégiában, nem itt a helye. Javasoljuk az összes felsorolt szer nevének eltörlését; "szubsztitúciós szerek" elnevezéssel helyettesítsék azokat. Az ártalomcsökkentési po litikák és kezelés hosszú távú költséghatékonyságának összehasonlításáról a legújabb felméréseket átvizsgálva az Egyesült Államok nemzeti drogintézete, a texasi és a New Yorki nemzeti drogközpont közös vizsgálata megállapítja, hogy hosszú távon az ártalom csökkentésre fordított pénzek messze meghaladják a kezelésre történt ráfordításokat. A kontradikció abban rejlik, hogy a kezelés hatására, amely ráadásul hosszabb távon olcsóbb, a kábítószerfogyasztó előbbutóbb drogmentesen tud majd élni, míg az ártalomc sökkentés nem gyógyít, sőt konzerválja a fogyasztást, sőt még meg is erősíti azt a tudatot, hogy ez a helyes viselkedés. Ez a gondolkodás fals az amerikai kimutatások szerint. Az úgynevezett methadonfenntartás pedig nem gyógyítás, így a tervezetben a szub sztitúció jelentőségét nem kellene ilyen túlzottan hangsúlyozni.
