Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 6 (155. szám) - A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
870 Köszönöm, elnök asszony . Azt gondolom, megvártam, amíg az érvek elhangzanak, és most már talán egy csokorban lehetett ezeket hallani. A büntetőjog ma is disztinkciót alkalmaz. Ma sem egyformán kezeli a terjesztőt és egyformán a fogyasztót. A különbség köztünk alapvetően abban va n, amit úgy gondolom, világosan fogalmaztak meg az SZDSZ részéről - és ez az alapvető különbség: azt teszeke a saját testemmel, amit akarok? És ha azt teszek a saját testemmel, amit akarok, teheteme ezt úgy is, hogy ez a társadalomra nézve káros és veszé lyes? Ez nagy kérdés, mert annak a fiatalnak a teste, akiről éppen most szó esik, valamely családhoz tartozik, valamely családnak a része, és az ő teste annak az egész egységnek a része. Ha ezt kiemeljük onnan úgy, hogy ő azt tesz vele, amit akar, és ha ez t semmi módon nem kívánjuk, akár határozott eszközökkel is megakadályozni, akkor valamennyien vétkesek vagyunk abban, ami bekövetkezik. Azt hiszem, ebben van köztünk az alapvető, azt kell mondanom, filozófiai különbség. Ez nagyon nagy különbség! Nem tekint em a magam részéről azt a testet olyannak, amely mentes a lélektől. Nem tekintem azt a testet magát olyannak, amely önző módon is úgy felhasználható, ahogy azt egyesek gondolják és képzelik. Éppen ezért gondolom azt, hogy természetszerűleg a büntetőjog tel jes disztinkciója mellett, akár a finomításával is el tudom képzelni a szabályozást. Bár ez ma is így történik, hiszen már a vádemelési szakban mindez eldől, hogy ki az, aki ilyen, és ki az, aki olyan, hiszen a büntetőjog lehetőséget ad arra, kérem szépen, hogy a vádemelés már meg se történjen, ha tényleg eseti fogyasztóról van szó! De ki dönti ezt el? Alkalmi széplelkek nem dönthetik el, csak arra hivatott szervezet tudja ezt eldönteni!
