Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 30 (177. szám) - "Az európai integráció aktuális kérdéseiről" című politikai vita - DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter:
8194 Mi üdvözöltük a bizottság kibővítési stratégiáját, és nagyon reméljük, nagyon bízunk abban, hogy a tagállamok ezt az okmányt, ami a maga nemében első és rendkívül nagy jelentőségű, magukévá fogják ten ni, és abból az Európai Unió hivatalos okmánya válik. Tudjuk, hogy vannak fenntartások, tudjuk, hogy vannak viták, ezért is mondom ismételten: mi abban bízunk, mi abból indulunk ki, hogy a tagállamok megértik, felmérik ennek a kérdésnek a történelmi és pol itikai jelentőségét, elfogadják a bizottság pozitív javaslatait, sőt arra is lehetőséget teremtenek, hogy miután itt egy indikatív természetű menetrendről, ütemtervről van szó, lehetőség lesz arra, hogy ettől pozitív értelemben véve eltérjünk, és akár fel is gyorsítsuk az ott meghatározott folyamatot. Ez a kibővítési stratégia eszközöket is meghatároz, nemcsak célokat, hiszen elemzi például az átmeneti mentességi kérelmek elfogadásának kritériumait, beszél arról a bizonyos különleges technikáról, amit egyéb ként először Magyarország javasolt, és azt hiszem, hogy ennek az elfogadása mindenféleképpen nagy előrelépést fog jelenteni. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nehéz tárgyalások várnak ránk, és most nem szeretném a különböző tárgyalási témák megoldását megelőle gezni. Számunkra egy dolog nagyon fontos, és nagyon fontos lesz: ez pedig az egyenlő elbánás elve. Mi minden kérdésben kompromisszumkészek vagyunk. Ami a módozatokat, a technikákat illeti, rugalmasak vagyunk, hiszen az az alapvető célunk, hogy a tárgyaláso k a lehető legrövidebb időn belül befejezhetők legyenek, de a lehető legkedvezőbb megoldások elérése mellett. Mi úgy érezzük, hogy az egyenlő elbánás tétele az az alapelv, az az elvi határ, amelyet a magyar kormány a tárgyalások során nem fog tudni átlépni . A tárgyalások nehezek lesznek, nagyon jól tudjuk, jelentős súlykülönbség van a két fél között, de azért mellettünk is
