Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 29 (176. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
8147 kell keresni. Hogy idézzem őt: "A különbség általában csak annyi, amennyi a fehér kesztyűs lenyúlás és a bumfordi, leplezetlen s zerzés között van, amennyi az ügyetlen stikli és az üzemszerűvé vált zsákmányolás között van." Amiről beszélni akarok, az nem az ő hozzászólása, amit itt hallottunk hétfő reggel, hanem a válasz. Dávid Ibolya miniszter asszonyra jutott a válasz ebben a kérd ésben, aki arról szólva, hogy milyen bizalmatlanság jellemzi ma a magyar közéletet, két dologgal válaszolt. Egyrészt arra hivatkozott, hogy - mint fogalmazott - a jogalkotás területén abban a pillanatban, ahogy látni lehetett a joghézagot, elindult a jogal kotás; arra a kormányzati elképzelésre, hogy aki korrupciós területen dolgozik, tegyen vagyonnyilatkozatot, és ha kell, évente számoljon el a vagyonnyilatkozatával és számoljon el az adóbevallásával. Végül természetesen visszaidézte az előző ciklus súlyos korrupciós ügyét, politikai korrupciós ügyét, az úgynevezett Tocsikügyet, meg megemlegetett olyan ügyeket, amelyekről parlamenti vizsgálóbizottság derítette ki, hogy nem az volt, aminek ígérték. És ezek után azzal zárta, idézem: "Ha képviselő úr összehaso nlítja, hogy mi mindent tettünk mi az első gyanús ügy után a jogalkotásban, a végrehajtásban, akkor azt mondhatom, a magyar társadalom előtt nyugodt lelkiismerettel állunk itt, mert bizony mindent megtettünk annak érdekében, hogy egy korrupciómentes közéle t legyen." Nos, azt hiszem, hogy az igazságügyminiszter asszony téved, amikor azt mondja, hogy nyugodt lelkiismerettel állhatnak itt. Hiszen korrupciós ügyek világszerte vannak. Az újságolvasó tudja, hogy olyan fejlett demokráciákban, mint Németország, Fr anciaország, miniszterek, pártelnökök buknak bele korrupciós ügyekbe. Az, hogy Magyarországon vannak ma korrupciógyanús ügyek, az, hogy voltak az első ciklus idején is,
