Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 29 (176. szám) - A szőlő- és gyümölcsös ültetvények összeírásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - FONT SÁNDOR (MDF):
7943 mellékesen megjeg yzem, amelyre most egyelőre pénzelvonás a válasz a költségvetéstervezetünkben. Ezért nagyon kérem a miniszter urat, hogy belső átcsoportosításokkal a megtett javaslatunkat fogadják be. Úgy érzem, találunk hozzá egy olyan lehetséges forrást az agrárgazdasá gi beruházásokból, mintegy 30 millió forintot, amellyel szinten tudjuk tartani a hegyközségek helyzetét, és e nagy munkába majd hatékonyan be tudjuk vonni őket is. Karakas képviselő úr felszólalására csak röviden térnék ki. Sajnálom, hogy nincs itt, de egy általánosságot fogalmazott meg a szőlőterületek elhagyásával kapcsolatosan. Ő visszavezette ezt a kárpótlásra. Elnézést kérek, nem a kárpótlás miatt hagyják el az emberek a szőlőterületeket, hanem azért, mert nem gazdaságos azt művelni. Tehát egy teljesen más logika miatt vannak sajnos elhanyagolt szőlőterületek, ez pedig a gazdaságosság. Ameddig nem lesz rendteremtés a belpiacon, főleg a fehér szőlő, fehérbor területén, addig lesznek gazdaságtalan szőlőterületek, azt bizony ott is fogják hagyni, mert senk it nem lehet arra kényszeríteni, hogy gazdaságtalan tevékenységet hosszú távon folytasson. Tehát teljesen más az aspektusa annak, hogy miért van elhanyagolt szőlőterület. Ezt elég csúnya dolog a kárpótlásra visszavezetni véleményem szerint. Tessék megnézni a DunaTiszaközét, hogy ott micsoda pompás - azt kell mondanom - szőlő, gyümölcskultúrák vannak, pedig ott is szövetkezetek, téeszek és állami gazdaságok voltak, minden ugyanúgy, ahogy az általa említett badacsonyi, Balatonfelvidéki területen. Az egész törvénytervezetben, úgy érzem, a minisztérium egy stratégiai lépésre szánta el magát, mert ezt stratégiai lépésnek mondom, hogy végre átfogóan meg kell tudnunk, hogy mi van ma Magyarországon a szőlő, gyümölcsterület illetékességi körben.
