Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 29 (176. szám) - A szőlő- és gyümölcsös ültetvények összeírásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - KARAKAS JÁNOS (MSZP):
7928 előretekintünk pontosan azért, hogy ne legyen látványos területcsökkenés - mondjuk, ha az 500 négyzetméterre levisszük az alapigényünket. Igen ám, de mit látott és mit hall különösen szegény szőlőtermelő, de ugyanez vonatkozhat a gyümölcstermelőkre? Először nem akart hegyközségi tag lenni, ezért 1500 négyzetméter alá megpróbálta levinni a területet. (10.30) Később aztán jött az 500 négyzetméteres szigorítása az egésznek, ami már beszorította, de igazából, bár nagyon sokan bejelentkeztek, kedves Borkó úr, azért még nagyon sok szőlőtermelőnek be kellene jelentkeznie. Sajnos, nagyon sokan még nem látják, hogy ez az ő jövőjüket is szolgálná. Utána parázs viták során, a bortörvény keretében, ez a terület megint csak feleme lkedett 1500 négyzetméterre. S aztán a jövedéki törvény is 1500 négyzetmétert hozott. Miért is aprózódott el? Ez egy félelemből adódó elaprózódás. Azért aprózódott el a terület, uraim, mert volt egy kárpótlás, amelyik milliárdos kárt okozott a mezőgazdaság nak, az ültetvényekben különösen nagy kárt okozott. S különösen nagy kárt okozott azokon a történelmi borvidékeken, amelyeken bizony közel volt a Balaton, vagy közel volt valamelyik üdülőkörzet, és a szőlő- és gyümölcsültetvény inkább a telekspekuláció esz közévé vált, mint a termelés jövőbeni, a megélhetési forrás tervezésének eszközévé. Nagyon sok összefüggő, úgynevezett korábbi nagyüzemi szőlő- és gyümölcsültetvény vált így ebek harmincadjává. Nagyon jó lett volna, ha az egykori tulajdonosok azt mondták v olna, hogy helyette most szövetkezünk, és alakítunk valamilyen szövetkezést, de az akkori, de mondhatnám most is: a jelenlegi politikai helyzetben erre igazából nem kaptak ösztönzést, és ma se kapnak ösztönzést.
