Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 28 (175. szám) - Horváth László (Fidesz) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - "Trójai falovak a privatizációban, hogyan játsszuk át az üveggyöngyön szerzett állami vagyont külföldi kézre?" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
7623 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Egy képzeletbeli időutazásra invitálom önöket, az időpont 1994 nyara, a helyszín Bélapátf alva, közelebbről a bélapátfalvi cementgyár. Folyik a privatizáció, és az állam a még tulajdonában lévő 53 százaléknyi tulajdon értékesítésére készülődik ez idő tájt. A gyárudvaron pedig már szorgosan ácsolják a privatizáció trójai falovát. Kik is szorgosk odnak e jószág körül? A gyár akkori magyar vezetése. És vajon mi célt szolgál ez a trükkös jószág? A cél: az állami vagyont szinte fillérekért megszerezni, és ezt előre eltervezetten átjátszani a külföldi megrendelő kezére. És a magyar kft. - láss magyar c sodát! - mintegy 10 százalékon, jelentős állami támogatással, kárpótlási jegyet és Ehitelt nem kímélve hozzájut a kiszemelt vagyonrészhez. 4,3 milliárd forintos vagyon 10 százalékon! Nem rossz, de mégsem kell. Ebül szerzett jószág ebül vész. Úgy gondolja a magyar menedzsment, hogy a külföldinél sokkal jobb helyen lesz a megszerzett vagyon, és cselekszik: 1998ra már teljesen külföldi kézben van ez a gyár is. A Konzultáns Kft. névre hallgató privatizációs trójai faló pedig, mint aki jól végezte dolgát, a jó l bevált recept szerint végelszámolással felszívódik, köd előttem, köd mögöttem. A bélapátfalvi gyár esetén elindulva, kérdezem tisztelt államtitkár urat, hogy az itt végbement privatizációs folyamat vajon jellemzőe az egész magyar cementipar privatizáció jára, illetve hogy kik és hogyan fizették vissza a bélapátfalvi gyár kapcsán felvett kedvezményes hiteleket. Várom válaszát. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót dr. Bogár László államtitk ár úrnak.
