Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 28 (175. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
7472 Ugyanakkor azt is ki kell jelentenem, tisztelt Ház - és engedjenek meg egy rövid kitérőt erre vonatkozóan , talán előnye is volt, hogy k evesebbet szóltunk erről a területről. Erre a területre kevesebb áradt abból a gyakran alpári hangnemből, amely eluralkodott itt a Házban az eltelt körülbelül fél esztendő alatt. Szerencse, hogy ez az alpári hang még nem jelent igazán meg legalább ezen a t erületen. A tegnapi nap példázata lehetett annak, hogyan lehet valamiről egyetértéssel, hozzáértéssel és szeretettel is szólni. Mert néha ez is kell! Az egyik elhangzott a bizottságban, és elhangzott egy disszoná ns hang is, mind a bizottságban, mind itt. Nem arról szólt a tegnapi történet, hogy kit jelölnek, vagy kit nem jelölnek. Arról szólt a történet, hogy ki az, aki akar tenni, ki az, aki szereti ezt a területet, ki az, aki ezért a területért hajlandó áldozato kat is hozni. Azt gondolom, tisztelt Ház, ebben mutatkozott egyfajta olyan egység, amely átnyúlt a kormányoldalról az ellenzéki oldal egy nagyon jelentős részére is. Én ezt példaértékűnek gondolom, és példaértékűnek tekintem. Annyiszor elmondták már előtte m, nem itt, hanem a bizottságban, ahol komoly munka folyik, hogy legyen az politikamentes terület. Természetesen amiben ott van az állam, amihez az államhatalom adja a pénzt, amelyben a rendet az államhatalom tartja fenn, ott a politika nem mellőzhető. De ne uralja el ezt a területet a politika! Ne legyen olyan helyzet, ahol minden a politikáról szól! Akkor is, amikor erkölcsről van szó, akkor is, amikor igazságról van szó, és akkor is, amikor környezet- és természetvédelemről van szó. Én azt gondolom, tisz telt Ház, egy csöppnyi remény tegnap felcsillant ezen a területen a bizottság előtt. Ezt a reményt kell erősíteni, mert meggyőződésem, hogy nem véletlenül szólt úgy az az országjelentés, ahogyan szólt. Meggyőződésem, hogy aki
