Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 27 (174. szám) - Az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
7401 jogszabályokat is negligáló ítélkezési gyakorlat produktumait - már többnyire az illetékesek megkérdezése nélkül - évtizedekkel később meghatározni, hogy melyek voltak azok, amelyek valóban igazságtalano k voltak, és amelyek az igazságos eljáráshoz való jogot a legalapvetőbb módon sértették. Ugyanakkor nem lehet megengedni azt, hogy közönséges és durva bűncselekmények elkövetői megdicsőüljenek, vagy netán még kárpótlásban is részesüljenek. Ez a fogalmazás szerintem megfelelő. Ez a fogalmazás alkalmat vagy lehetőséget ad arra, hogy a bíró az iratok ismeretében egyértelműen eldöntse. Azt is el kell mondani ennek kapcsán, hogy a forradalmi hevületben bizony történtek olyan atrocitások, amelyekre nem szívesen e mlékezünk vissza, és amelyektől elhatároljuk magunkat. Gondolok itt a lincselésekre, a Köztársaság téri vérengzésre vagy másokra. Hiába mondjuk azt, hogy összességében ahhoz a hatalmas népmozgalomhoz képest, ami 1956ban volt, jelentéktelen annak a körülbe lül 200 áldozatnak a száma, azon áldozatok számára azonban ez valóban egy abszolút veszteség volt. Tehát itt is meg kell találnunk azt a határt; az, aki egy ilyen lincselésben részt vett, belesodródott, vagy a népharag hangulatában erős felindulásban ezt e lkövette, az többnyire alaposan megbűnhődött ezért, rendkívüli szenvedéseken ment keresztül, és többnyire életével fizetett. Itt arról van szó, hogy mi nem új ítéletet hozunk, nem helyettesítjük az akkori határozatokat, amelyek az ítéletek legminimálisabb ismérvét sem elégítették ki, hanem azt mondjuk: semmisek, s negyven vagy ötven év múltával az utókornak, a történelemnek és mindenkinek személy szerint kell eldöntenie az ítéletet, meghozni a maga ítéletét. Hogy mondjak egy történelmi példát: Corday Sarolt a megölte Dantont (Sic!), és utána lefejezték. Ez a nő egy lelkes forradalmár volt, hihetetlenül lelkes, fiatal nő, azt hiszem, 18 vagy 20 éves volt,
