Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 7 (170. szám) - A nemzeti kulturális alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
6140 ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő asszony. Szintén két percre adom meg a szót Lendvai Ildikó képviselő asszo nynak. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Erkel képviselő úr mondandóját gondoltam egy kicsit tovább, és ezért ehhez szeretnék kapcsolódni. Kétségkívül pártállástól függetlenül, felteszem, közös érdek és közös törekvé s, hogy a nemzeti kulturális alap döntési mechanizmusát jobbá és értékközpontúbbá tegyük. Ebben tehát egyetértünk. Fontos azonban tisztázni, hogy mi az, ahol már az indulásnál más a véleményünk, ezért kértem szót. Tartok tőle, hogy rossz logikán indulunk e l, ha úgy gondoljuk, hogy valahogyan a döntési mechanizmusban a döntéshozók megválasztásával valamilyen egyensúlyra kell törekednünk a nemzeti érdekeket képviselő művészet és az egyetemes kulturális törekvésekbe illeszkedő művészet között. (20.40) Én eddig úgy gondoltam - és továbbra is úgy gondolom, bízom benne, hogy ezzel Erkel képviselő úr is egyetért , hogy a nemzeti érdek a kultúra gazdagsága, a magyar kultúra, a magyar közönség számára befogadható kultúra gazdagsága. Ha ezen belül teszünk különbséget a nemzeti érdekeket szolgáló kulturális termék - bocsánat a csúnya "termék" szóért, de itt ezt a terminológiát használjuk - és az inkább az egyetemes kultúra áramlataiba illeszkedő termék között, akkor nagyon rossz úton indulunk el, és én óvnám magunkat e ttől az úttól. Lehet, hogy félreértettem Erkel képviselő urat, és akkor elnézést kérek, hogy így értettem a szavait, de módom volt már a kulturális bizottságban is egy hasonló okfejtést végighallgatni, és a két hozzászólás nyomán volt az az érzésem, mintha itt volna a
