Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak

2000. november 7 (170. szám) - Kiss Andor (MIÉP) - a külügyminiszterhez - "Kértek-e bocsánatot tévedésükért az Ausztria elleni szankciót követelők?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:

6039 Bár a bölcsek régen hazatértek, a szankciókban élen járó

kormány

ok egészében beismerték a hibájukat, nálunk nagy a

csend. Nem olvasom az annak idején hangoskodók, követelőzők

sajtónyilatkozatait, a máskor oly érzékeny médiák sztárriporterei

sem hívják meg őket megkérdezni: hogy is van ez hölgyeim,

uraim? Miért volt ann

ak idején ez a nagynagy hangoskodás? Mindezek alapján kérem a miniszter urat, tájékoztasson,

találkozotte már a hangoskodó körök bármelyikének

bocsánatkérésével az osztrák néptől, vagy az ő szavajárásukkal:

gyakoroltake már önkritikát? Köszönöm. Várom v

álaszát.

(Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc)

: A kérdésre Németh Zsolt államtitkár úr válaszol. Megadom

a szót. NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár

: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Egyetértek önnel abban,

hogy a külpolitikai kérd

ésekben is nagyon fontos, hogy a

következtetéseket levonjuk; néhány hét eltelte megfelelő

alkalmat biztosít erre. Való igaz, hogy azok, akik kritizálták a

kormány álláspontját az Ausztriával kapcsolatos szankciók

kérdésében, sem bocsánatot, de még elnézést sem kértek. De

tekintsük a hallgatásukat beismerésnek, és tegyük fel a kérdést,

hogy minek a beismerése történik e fülsiketítő hallgatás

körülményei közepette. Először is annak, hogy a kormány álláspontja, összhangban

egyébként a bölcsek véleményével - és itt engedje meg, képviselő úr, hogy megjegyezzem, nem indokolt a bölcsek

kritizálása semmilyen formában, hiszen az álláspontjuk

egybeesik a kormány álláspontjával , nevezetesen, hogy az európai értékek védelmére helyeztük egyfelől a hangsúlyt,