Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. október 21 (168. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami Számvevőszék jelentése általános vitájának folytatása - DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ):
5445 Tisztelt Országgyűlés! Ez az egyik legsúlyosabb kérdés, hogy megengedhetőe egy parlamentáris demokráciában, hogy mellőzi az európai fejlett polgári demokráciákban kétszáz éve gyakorolt gyakorlatot - amióta az utóbbi kétszáz évben a parlamentarizmus játékszabályai kialakultak , hogy a költségvetést mindig évről évre vitatták meg, pontosan azért, mert a vállalatok, a cégek és az intézmények is mindig éves viszonylatban gazdálkodnak és számolnak el, másrészt e z az az optimális időtartam, egy év, amit előre lehet becsülni, tehát viszonylag optimálisan lehet becsülni; a két évet már nagyon nehéz becsülni. Hangsúlyozom, főként nagyon nehéz becsülni olyan viszonyok között, amikor kiszámíthatatlan belső és külső tén yezők befolyásolják a költségvetés alakulását, megvalósulásának a módjait. Tisztelt Országgyűlés! Az a félelme sok külföldi és belföldi elemzőnek, hogy vajon a kormányban lesze kellő önfegyelem, hogy ne éljen vissza ezzel a helyzettel, hogy az egyensúlyi helyzet fenntartása érdekében ne szaporodjanak azok a jelenségek, amelyek most a gyengítés irányába hatnak. Sokszor az a benyomása egyes elemzőknek, hogy a kormány egy lapra tesz fel mindent, nevezetesen a következő választások megnyerése érdekében kockára teszi még a gazdasági egyensúly kérdését is. (Dr. Latorcai János: Költségvetési egyensúly van, nem gazdasági egyensúly!) Ha nyer, akkor majd korrigál - ha nem nyer, akkor majd a következő kormány viszi el a balhét. Tisztelt Országgyűlés! Jól tudjuk, hogy a világon mindenhol, minden kormány a választások előtt igyekszik népszerű döntéseket hozni. Alapigazság, hogy egy kormány a kormányzati ciklus elején igyekszik a bármennyire szükséges, de viszonylag népszerűtlen intézkedéseket megtenni; minden kormány éle tében bőven vannak ilyen feladatok, ez még csak nem is bocsánatos bűn. A kérdés a mértéke. Azt gondoljuk,
