Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. október 20 (167. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami Számvevőszék jelentése általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - POZSGAI BALÁZS (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - VARGÁNÉ KERÉKGYÁRTÓ ILDIKÓ (MSZP):
5195 megegyezés a minimálbérről, a kormány maga dönt az ügyben. Ezzel az Országos Munkaügyi Tanács egyetlen kompetenciája is megszűnt, ezentúl a tanács legfeljebb arra szorítkozhat, hogy meghallgatja a kormány tervezett döntéseit vagy diktátumait. A Szocialista Párt frakciója azért kért név szerinti szavazást, hogy mindenki előtt világos legyen, kik azok a képviselők, akiknek az Európai Unióban természetes és a csatlakozni akaró országoktól is elvárt szociális dialógus semmit sem jelent, és kik azok, akik egyetértenek azzal, hogy a nemzeti k öltségvetés törvénysértő módon kerüljön a Ház elé. De nem fogadható el ez a törvényjavaslat azért sem, mert a költségvetésben foglaltaknak olyannyira nincs közük a valóságos folyamatokhoz, mint például a gázáremelés vagy a várható infláció, hogy lehetséges , hogy pótköltségvetésre kerüljön sor. A törvényjavaslatból nem állapítható meg, hogy az ideihez képest mennyivel több adót szednek be, mennyivel több jut az egészségügynek, oktatásnak, önkormányzatoknak és másoknak. A 2001. évi irányszámokat ugyanis csak a 2000re megszabott keretszámokhoz lehet viszonyítani, az idei költségvetés viszont messze nem a tervek szerint teljesült. Az alátervezett infláció és a növekedés következtében a szakemberek szerint körülbelül 200250 milliárd forinttal több bevétel kelet kezik, aminek újraelosztása a mai napig folyik. A jövő évi irányszámokat csak a '99es előzetes tényszámokkal lehet összevetni, ebből azonban az derül ki, hogy reálértékben kevesebb jut az alap- és középfokú oktatásra, társadalombiztosítási, jóléti szolgál atokra, nyugellátásra, szociális és jóléti intézményekre, családi pótlékra, közúti közlekedésre, közmunkára, munkaügyi ellenőrzésre, de még a közbiztonságra is; vagyis éppen a legfájóbb pontokon nincs javulás, ellentétben a soksok ígérettel.
