Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. október 20 (167. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami Számvevőszék jelentése általános vitájának folytatása - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP):
5067 Országgyűlés, hanem a társadalom javára. Áttekintve az Ifjúsági és Sportminisztérium 2001es költségvetését, annak fejezeti indoklását, az az érzésem támadt, hogy gyakran az ISM azt sem tudja, mire kívánja költeni a pénzt, vagy ha mégis tudja, akkor ezt nagyon jól titkolja. Deutsch Tamás miniszte r úr szerdai hozzászólásában egy túlfűtött optimizmussal beszélt a nyilvános és átlátható pályázati rendszerről, a játszótérépítési programról, a decentralizált alapokról és még több kitűnő célról. Nekem mégis az a véleményem, hogy mindez csak a média, a tévényilvánosság előtt elhangzott pozitív üzenet, mert minden civil, minden ifjúsági szervezet tudja, hogy a decentralizált alapok nem más, mint az ISM kinyújtott keze, hogy az ISMnek vétójoga van, hiszen csak ideológiai alapon kötődő rendszerek, civil sz ervezetek, ifjúsági szervezetek kaphatnak támogatást ezekből az alapokból. Tehát tévedés azt gondolni, hogy az a decentralizáció, ha a megyékben, a régiókban megjelennek ezek az alapok; az igazi decentralizáció, ahol a civil szervezetek, ifjúsági szervezet ek többségben vannak, és saját maguk döntenek saját maguk sorsáról. Az ISM nem ismerte fel, hogy döntéseket hozni az érintett réteg megkérdezése nélkül politikai öngyilkosság és szakmai baklövés. Ezt szeretnék leplezni, amikor célul tűzik ki az ifjúsági pá rbeszéd struktúrájának kiépítését. Kérdem én, nem tanult eleget ez a kormány az 199094 közötti időszakból, amikor az első szabadon megválasztott kormány saját maga által legyártott civil szervezetekkel legitimálta a párbeszédet? Nem fogadja el a jövő korm ánya, hogy a párbeszédet valójában csak viták alapján és kompromisszumok útján lehet elérni? Miért száműzi ebből a struktúrából az érdemi párbeszéd lehetőségét?
