Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. október 19 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami Számvevőszék jelentése általános vitájának folytatása - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
4905 Bauer Tamás a maradék kölcsönkapott három perccel kíván gazdálkodni, úgyhogy három perc időtartamra megadom a szót. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ké pviselőtársaim! Egy súlyos hibámat szeretném kijavítani itt a vita végén. Amikor én néhány órával ezelőtti húszperces felszólalásomban arról beszéltem, hogy a jelenlegi kormány a biztosítási elvet félreteszi, és visszatér a szocializmus gyakorlatához, amel y szerint mindig a kormány dönti el, hogy éppen mennyi nyugdíjat és milyen egészségügyi ellátást tud biztosítani, akkor valahogy kimaradt a legfontosabb eleme ennek a kormánypolitikának, nevezetesen az, amit önök a magánnyugdíjrendszerrel csináltak, és csi nálnak folyamatosan. Ha valami kérdésessé teszi a biztosítási elvet, ha valami teljesen elbizonytalanítja a munkavállalókat, a potenciális és tényleges biztosítottakat, akkor az, amit a magánnyugdíjpénztárak rendszerével csináltak, hogy volt egy törvényben rögzített, meghirdetett magánnyugdíjrendszer, amelynek - hadd tegyem hozzá - a logikája ugyanaz, mint annak az egészségbiztosítási reformnak, amelyet megígértek és aztán elfelejtettek, tehát ezt félretették és elbizonytalanították. És ennek nemcsak az a k övetkezménye, kedves fideszes államtitkár és volt államtitkár képviselőtársaim, hogy ez a kormány nem csinál semmit az egészség- és nyugdíjbiztosítási rendszer reformja terén ez alatt a négy év alatt, mert ez most már lezárult, erről most már nincs mit be szélni, hanem a jövőre nézve is a magyar polgárok szemében a magyar állam egy megbízhatatlan, kiszámíthatatlan partnerré vált. Márpedig, legyen szó egészségbiztosításról, legyen szó nyugdíjbiztosításról, az alapkérdés az, hogy az az állam, amelyben élünk, az az állam, amely nekünk szolgáltat, az az
