Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. október 19 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami Számvevőszék jelentése általános vitájának folytatása - DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP):
4809 DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Nagyon örültem, amik or az előttem felszólaló képviselőtársam hatpárti konszenzus szükségességéről beszélt az egészségügyben. Ezt már korábban megemlítettük, akkor valamilyen módon ez az elképzelésünk nem talált meghallgatásra. Most így, a félidőn túl, úgy látszik, a Fidesz be látta, hogy az egészségüggyel nem tud és nem tudott mit kezdeni. De mindegy, hogy milyen okból, tényleg szükség lenne egy hatpárti konszenzusra, hiszen nem lehet négyéves ciklusonként az egészségügy ügyéhez hozzányúlni, hiszen ha csak egy prevenciós progra mot elindítunk, annak a hatása 1015 év múlva jelentkezik. Tegnapi felszólalásomban már említettem, hogy annak ellenére, hogy a gazdaság egy növekvő pályára állt ma Magyarországon szerencsére, az egészségügy GDPn belüli helyzetén és a GDPből való részese désén ez nem látszik, hiszen a kétéves költségvetés kapcsán 20012002 között a GDP 3,9 százalékából részesül majd az egészségügy. Ez semmiképpen nem örvendetes, hiszen az Európai Unió országaiban 67 százalékos átlagos GDPrészesedéssel bír az egészségügy, és mi is ezt hirdetjük meg a programunkban, hogy ennyivel kívánnánk folyamatosan finanszírozni az egészségügyet. Ha összevetjük a tárca költségvetését és az OEP költségvetését, és megnézzük azt, hogy ez mennyire felel meg az egészségügy, illetve a szakma elvárásainak, akkor azt mondhatjuk, hogy sem a tárca költségvetése, sem az egészségbiztosítási alapok most benyújtott kétéves költségvetése nem felel meg ennek. Miniszter úr bársonyszékében a három szúró tüske: a kórházügy, az OEP és az egészségügy bérei, azt hiszem, bennmarad.
