Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. október 19 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami Számvevőszék jelentése általános vitájának folytatása - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
4776 magánszolgáltatót. Ez csak akkor lesz igazán, ha a dolog rentábilis lesz, és itt van az ezerszer ragozott amortizáció kérdése és minden, ami ide tartozik. Mit látunk most? Kiszakítunk kis részterületeket, laboratóriumot, ezt, azt, amazt, kimaz solázzuk, kiszívjuk a pénzt az ellátás egészéből. Ha ezt nem állítjuk meg, akkor akármilyen rendszerben megyünk, csak vesztese lesz az egész társadalom, és vesztese lesz a beteg. A szakmai protokollok erőteljes érvényesítése viszont javítja a betegellátás színvonalát. Eddig is történtek komoly előbbrelépések, még a sokat szidott gyógyszerkassza esetén is; például a különleges esetek, amiket nem lehet üptre felírni, azért pár évvel ezelőtt - a külön kasszáért - sorba kellett állnia a betegeknek. Ma nem kell sorba állni a betegeknek, lényegesen javult az ellátás. Végezetül szeretnék illő tisztelettel hitet tenni a biztosítási elv megmaradása mellett. Azt gondolom, ha ezt kellő szakmaisággal képviseljük, és megnézzük a világban zajló tendenciákat, akkor azt lát juk, hogy vannak szakemberek, akik azt mondják, hogy a bismarcki modellnek vége, el kell felejteni, a demográfiai körülmények között tarthatatlan, és vannak mások, akik azt mondják, hogy csak ez az finanszírozási forma az, ami megoldást jelent. Az Egyesült Államokban újra meg újra megjelenő egészségügyi reformtervek igenis a bismarcki modell felélesztését, bevezetését célozzák. Nem tudják keresztülvinni, mert óriási érdekeket sért. (15.10) Magyarországon az az áldott helyzet van, hogy Németország után a más odikak voltunk, akik ebbe az irányba mozdultunk el már a múlt században. Nem engedhető meg, hogy ez a rendszer tönkremenjen.
