Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 5 (154. szám) - Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
372 és csak utána szeretnénk róla véleményt mondani. A költségvetés a mi szemléletrendszerünkben nem más, mint beszélgetés, egy párbeszéd a társadalommal arról, hogy mire szeretnénk ford ítani az az évi adóbevételek forrását kiadás formájában. Nevesíteni kell azokat a prioritásokat, azokat a célokat, amelyeket mi a magunk értékrendje szerint fontosnak tartunk. Ebből a párbeszédből a párbeszéd partnerét, a társadalmat kihagyni, egy évre fel függeszteni ezt a párbeszédet nagyon kritikusnak tartjuk. De mivel nincs benyújtva a költségvetés - és ezt itt többen szóvá is tették - virtualitás mindaz, amiről most beszélünk, igazából a végső álláspontunkat csak akkor tudjuk kifejteni, ha látjuk, hogy mit ért a kormány az úgynevezett kétéves költségvetésen, mert ezt nem tisztázta senki sem előttünk. Attól tartok, hogy az ellenzék kicsit korán tapsol Csúcs László egyes elemző mondatainál. Én azt mondom: várjuk ki a végét, nézzük meg majd, hogy mi fog tör ténni az adótörvények megszavazásánál. Kicsit kritikusan, de előrevetíti a szavazás pozitív kimenetelét az, hogy a költségvetés kapcsán épp a Kisgazdapárt volt az egyik legélesebben ellenzője a kétéves metódusnak. Tegnapra, tegnapelőttre megtudtuk, hogy mé giscsak jó ez a kétéves költségvetés. Bár nem tudom, hogy aze a költségvetés milyenségének a mérőfoka, hogy ki mennyi pénzt kap belőle, nem pedig szakmai érvek alapján kelle ezt majd megvitatni. De a vita, mondom, virtuális, mert nem látjuk, hogy miről v an szó, és inkább az adótörvényekre szeretnék visszakanyarodni. Valóban, az adótörvény egy nagyon fontos előkészítője a költségvetésnek, itt derül ki, hogy mennyi pénzt tud az állam bevenni, hiszen az államnak önmagában nincs pénze, ez egy olyan hatalmi ág , amelynek nincs pénze, generál magának adók formájában, majd ezt az adó formájában beszedett pénzt
